K
K, kisded alakban k, tizcnnyolczadik betű a magyar ábéczében, a mássalhangzók sorában tizenegyedik, kiejtve: ká. A keményhanguak közé tartozik. Mint torok hang a g és h betük rokona, melyek között legkeményebb, s velök több szóban, s kivált g-vel több képzőben is fölcserélődik, nevezetesen a) g-vel: kajmó, gajmó; kajdász, gajdol; kalatyol, galatyol; kaliba, galiba; kondor, gondor; kukora, gugora; kácsér, gácsér; kánya (cserjefaj) gánya; kövecs, göbecs, stb.; b) h-val: kankalék, hankalék; komp, homp; kompol, hompol; korhol, horhol; kuka, huka; kuny, huny; kurjogat, hurogat; kutyolló, hutyollú, stb.; c) némely más szerviekkel, de szintén keménynemüekkel, nevezetesen cs-vel és t-vel: ka, ke, kics. csa, cse; kába, csába; kámp, csámp; kopasz, csupasz; köp, töp; köpörödik, csöpörödik, töpörödik; kup, csup; kúsz, csúsz; kuvik, csuvik, stb.
Ezen betűvel kezdődő gyökszók értelmét illetőleg
1) Számos hangutánzók vezérhangja, u. m. kacs! kacsa, kácsér; kacz, kaczag, kaczaj; kaff, kaffog, kaffan, kaffant; kah, kahol, kahácsol; kaj, kajált, kajabál; kajdász, kajdacs; kak, kakas, kakuk; kák, kákog, kákogás; kalapa, kalapál, kalapács; ká! k, kánya; kar! v. kér! kanál, karicsál, karapol, karattyol, károg, kárát, kárakatona, káromkodik; kat, katangol, katakol, kattog; katy, katyat, katyfol; keh, kehöl, kehes, kehécsel; kel, kelep, kelepel; kerr! kerra, kerreg, kericzél, kerep, kerepel; kety, ketyeg; kia, kiált, kiabál; kiki! kikiri, kikirikol; kirr, kirrog, kirrant; koák, koákol; kob, koborcz, koborczol; kosz, koczog, koczczan, kocczant, koczint, koczódik; kod, kodács, kodácsol; kodkodácsol; koh, koha, kohol; kók, kókál, kókonya; kol, kolomp, kolompol, koltant, koltog; kon, kong, kongat, kondúl, kondít; kop, kopog, koppan, koppant; kor, korog, korty, kortyog, kornyikál; kosz (csosz) koszog, (csoszog); kot, kotog, kotákol, kotlik, kótis; koty, kotyog, kottyan, kotyvál, kotyfol; köh, köhög, köhécsel; köp, köpdös, köpköd; kösz, (lat. cos) köszörű; krák, krákog; ku, kuasz, kutya, kuszi, kuvik; kuku, kukucs, kukucsál, kukuri, kukorikol; kur, kurhéja, kurjant, kurrogat, kuruttyol.
2) Valamely görbe alakot, vagy tekervényes mozgást jelentő szók előhangja: kacs, kacska, kacskaringó, kacsiba, kacsint; kacz, kacza, kaczor; kaj, kajcs, kajcsos, kajács, kajmó, kajla; kal, kalács, kalinkó, kalantyú, kalimpál, kalisztál, kalézol, kalandoz, kalandor; kam, kamó, kampó; kám, kámpics, kámpicsorodik; kan, kancs, kancsal, kankalék; kany, kanya, kanyar, kanyarodik; kasz, kasza, kaszimba, kaszimbál, kaszás (görbe) lábu; kav, kavar; kel, kelekóla, kelentyű; kil, kilincs; kony, konya, konyít, konyúl; kób, kóbor, kóborol; kód, kódor, kódorog; kov v. kóv, kovályog v. kóvályog; kön v. köny, köntöl, könyök; kum v. kun, kumik, kunik; kuny, kunya, kunyhó.
3) Gömbölyü alakra, vagy kerekben forgó mozgásra vonatkozó szókban: kad, kada, kád; kar, karaj, karika, karima, karám; kas, kasornya; keb, kebel; ker, kerít, kerül, kerge, kerget, kergeteg; kér, kéreg; kob, kobak; kom, komp, (felhányt földkupacz) kompol, kompoty, komló; kon, kondor, konty; kop, koponya, kopoltyú, kopolya; kor, korcz, korczolat, korlát, korong; kór, kórász; köb, köböl; köcs, köcsög; köl, köldök, kölődör; köny, könyű, könyv; köp, (göb) köpcz, köpczös; kör, körny, környék; kuk, kukó, kukojsza; kuk, (gug) kukora, kukori, kukorodik, kukrejt; kul, kulacs, kulak; kum, kumak, kamasz; kup, kupa, kupak, kupalag; kur (gur) kartala.
4) Következők azon alapforgalomban egyeznek, hogy a kedélynek tetsző kedves érzelemre vagy dologra vonatkoznak, u. m. ke v. ki, kecs, kics; ké, kéj; kecs, kecsegtet, kecses; ked, kedv, kedves, kedvez; kegy, kegyel, kegyelem, kegyelet, kegyes; kel, kell, (tetszik) kellem, kellemes; kém, kémél, kémélet; kény, kényes, kényelem, kényez; kér, kérkedik, kérkedékeny; kin v. kén, kincs, régiesen, kéncs, kínál v. kénál; kiv, kiván, kivánat; kösz, köszön, köszönt; melyekről megjegyzendő, hogy mindnyájokban vékony önhangzó, legfölebb éles i uralkodik.
5) Oly gyökök előhangja, melyek és származékaik r-rel párosulva valami éleset, metszőt, szurósat jelentenek: kar, karcz, karczol, karm, karmol, karamzsol, karó, kardács, kárt, kártol, kard; kor, korhol, korcsolya, korbál, kornicz, korsin; kör, köröm, körmöl, körömzsöl, melyekben a ‘horzsolási’ hangutánzás látszik lappangani.
6) Némely szókban előtéti hang, u. m. kancza =anycza, anyaló, káprázik =ábrázik, kákombákom =ákombákom, kém =ém, mert émett =vigilans, émetten, vigilando, a kém is vigyázó; ként máskép: ént, pl. vérént való atyafi; kék = gég = ég (színű).
A k-val kezdődő gyökszók különféle nemei és változatai a 200-at jóval fölülhaladják, az így végződők pedig, u. m. ak, ek, ék, ik, ok, ük, bak, bek, bék, bik, bok, bök, buk, bük stb. a 80-at. Nyelvünkben k-val kezdődő idegen szó aránylag sok van, milyenek: kabala, kabát, kaholy, kamara, koleda, kolompér stb., melyek eredetét, illetőleg mely nyelvből történt kölcsönzését, saját rovataik alatt adjuk elé. Egyébiránt k-val kezdődő, s idegen nyelvekkel közös szavaink között olyak is vannak, melyekről eredeti magyarságát kétségbe vonni nem lehet, milyenek kivált a hangutánzók, pl. kaczag (cachinnatur), kárál (gracillat), kerepel (crepitat), kohol (szl. kuje), kotlik (glocitat), kótis (cutit, quatit), köszörű (cos); továbbá: kajmó (camus, hamus), kalinkó (clino), kap (capit), karcsu (gracilis), karczos, kardács (carduus, carmen), káva (cavatura), kender (cannabis), keres, kér (quaerit), kert (hortus, Garten), kör (gyrus), kéreg (cortex, crusta), ki, kiki (quis, quisquis), kar (chorus), kor (χςονος), kép, koponya (caput), könyök (genu), stb.
