MEGHAJT
MEGHAJT, (meg-hajt) ösz. áth. 1) Valamely szilárd, vagy egyenes állasu testet meggörbít vagy kanyaruvá tesz. Meghajtani a vas szeget, drótot, pipaszárt. Meghajtani a hordó dongáját, a keréktalpfát. Meghajtani magát, am. tiszteletképen meghajolni.
„Mily csábító mozdulattal
Hajtja meg fejét.“
Hajtja meg fejét.“
Vörösmarty.
Ezen igének alkotó része azon hajt, melyben alapeszme a görbülés, s rokon a keményebb kaj, kajmó, kajca, kajsza, kajla szók gyökével, mintha volna meg-kajt. 2) Erősen űzőbe vesz, folytonosan kerget, különösen igás barmokat mértéken túl használ valamely dologban. Meghajtani a lovat, ökröt. Átv. ért. mondják oly ételekről vagy gyógyszerekről, melyek lágy hast okoznak. A zsíros étel meghajtotta a hasát. Ezen gyógyszer bizonyosan meghajt. Ezen értelemben vett hajt igének gyöke az űzést jelentő haj! indulatszó. V. ö. HAJT.
