MEGHAL
MEGHAL, (meg-hal) ösz. önh. m. meghalt v. megholt. Szoros ért. emberről mondjuk, midőn élni megszünik. A többi állat megdöglik vagy elvész. A nép némi kegyeletből a méhről szokta még mondani, hogy meghal. Régente lóról is mondották pl. egy 1559-diki levélben (Szalay Á. 400 m. l.). Emberekről: „Ábrahám megholt és prófétak megholtanak.“ (Tatrosi cod.). Meghalt a gyermek oda a komaság. (Km.). Amely föld tégedet meghalvád fogadand, azon haljak meg.“ Bécsi codex.
„Mi vitézül éltünk, vitézül meghaljunk.“
Zrinyi.
„Ha meghalok sem bánom,
Úgy sincs engem ki szánjon.“
Úgy sincs engem ki szánjon.“
Népdal.
„Meghalok, meghalok,
Még beteg sem vagyok.“
Még beteg sem vagyok.“
Népd.
V. ö. HAL, ige.
V. ö. HAL, ige.
