ÖSZVE
ÖSZVE, (ösz-ve) igehatározó, illetőleg igekötő. 1) Együvé, egy seregbe, egy tömegbe, egy helyre. Öszvetalálkozni valakivel. Öszvegyülni a teremben. Pénzt öszvegyüjteni. 2) Bizonyos sokaságnak, mennyiségnek részeit mind együtt véve. Öszveadni a számokat. Öszveirni az ország lakosait. Ugyan ily értelme van ezen öszvetételben: mindöszve. Különösen am. egészen. Öszvejárni a várost, egészen bejárni, egy részét sem hagyván el. Öszvefől a hús. Öszvehidegszik a teste. Öszveirni az ívet, egészen beírni. Öszvekarczolni az asztalt, falat. 3) Közel, szoros viszonyba, szövetségbe. Öszveállani bizonyos terv kivitelére. Öszveröffenni, öszvebeszélni, öszvebújni. Öszveszerkeszteni, öszveragasztani, öszveállítani holmit. V. ö. ÖSZ. Ellentétei: szét, szerte, tétova, külön, részént, nem egészen.
A régieknél legtöbbször ,együtt’ jelentése van, pl. a Müncheni codexben: velök öszve, ő fiaival öszve, az erodiánusokkal öszve, am. együtt, egyesülve. Ide tartozik a mai: mindöszve. Továbbá Kinizsy Pálné imakönyvében eléfordul n toldalékkal öszven is „Barátimmal, és ellenségimmel öszven.“ E szót így is irják: össze, de elemzés szerént öszve levén s a v áthasonulván, némelyek szerént helyesebb volna, öszsze, mint: neszszel neszszé, e helyett: neszvel neszvé; azonban nem tagadhatni, hogy a va- ve végzet csak képző levén, ez a törzszsel szorosabban is öszveforrhat. A latinban, midőn az öszve bizonyos egyesült többségre vonatkozik, megfelel neki a simul és summa, melyekkel gyökben rokonok a szanszkrit szaman (együtt), a német sammt, zusammen, sammeln, és a déli szláv szaw, szwe.
