ÖSZVEAD
ÖSZVEAD, (öszve-ad) ösz. áth. Általán két, vagy több külön tárgyat bizonyos egységgé képez, együvé hoz, tesz, köt, stb. Különösen: 1) Szám és mennyiségtani ért. külön-külön számokat, mennyiségeket bizonyos szabályok szerént egy egészszé alkot, melyhez képest amazok részek, pl. midőn ötöt és tizet öszveadunk, az egész leszen tizenöt, melynek öszveadott részei öt és tíz. 2) Akármiféle okból vagy czélra valamit többed magával egy köz tömegbe tesz, fizet, nyujt, ajándékoz stb. A szegények számára pénzt adni öszve. Az ifjak köz mulatságra ezer forintot adtak öszve. 3) Jegyeseket szokott szertartással, ünnepélyesen öszveköt, megesket. Vén embert ifju leánynyal öszveadni. A pap nem adta őket öszve, csak úgy élnek együtt.
