ROM
ROM, fn. tt. rom-ot, harm. szr. ~a v. ~ja. Már-már avulásnak indult, de újabb korban köz divatba hozott gyökszó, melyből romb, rombol, romol, roncs (rom-cs), roncsol, ronda, rongál, rongy, ront és családaik erednek. Mindezeket öszvevéve kitűnik, hogy a „rom“ valamely ép testnek, különösen münek, alkotmánynak akárminemű erőszak által felbomlott, vagy elidomtalanúlt részeit, darabjait jelenti. Öszvedőlt épület, templom, vár romjai. Régi romok. A feldúlt falunak csak romai látszanak. Bútorok, szerszámok, szekerek romai. Romba dönteni, rommá tenni valamit. Romba dőlni. „Ha valami romokba dől, soha nem hiányzik a burján, hogy a romok felett dúsan terjeszkedjék.“ B. Eötvös J. Romokban heverő kőszobor, síremlék. Átv. az eltünt épségnek némileg hátramaradt nyoma, jele. Egykori szépségének, férfi erejének csak romai látszanak. Régi dicsőségnek, nemzeti nagyságnak romai. Mint gyök több helynevekben is él, mint, Romogy, Romoly, Romilya, Romoshely, Romosz. Egyeznek vele a latin rumpo, ruina, rudus, szanszkrit ru (= zerstören), raph, riph, (a p-h külön olvasandó, am. brechen), német Rummel, s a t előtétes német Trumm, Trümmer, finn riepus és rento (mindkettő am. ringy v. rongy), mongol uro-khu (in Stücke reiszen). V. ö. RO, gyöktag, 3). Alakjára és képzékenységre nézve hasonló az om, öm, bom, döm, szám, hám, him részént önálló, részént elvont gyökökhöz, V. ö. RONT.
