SZE, (2)
SZE, (2), elvont gyök vagy gyökelem, melyből szét, szédeleg, szédít, szédűl, szél (margo), széled, széleszt stb. származtak. Rokon hozzá a vastaghangu sza a szana, szab, szak, szakad származékokban; továbbá azon te v. té, melyből tétova, téved, tébolyog, tékozol eredtek. Mindezek alapfogalomban az illető részek egymástól elválására, vagy némi iránytól elhajlására vonatkoznak. Ugyanezen alapfogalom rejlik a szeg, szel igékben (V. ö. ezeket) és származékaikban. Egyezik vele a latin elválasztó szócska se, pl. a sepono, se-paro, se-jungo, se-cerno, se-curus, öszvetett, és a seco, secula, securis egyszerű szókban. Hasonlóan bizonyos iránytól elhajladozást jelentenek, és alaphangban egyeznek a magyar tétováz, és latin titubat. V. ö. CSA, TA, TO.
