SZEMÉLYNÉV
SZEMÉLYNÉV, (személy-név) ösz. fn. Emberi egyes lény (egyed vagy egyén) nevezete, melynél fogva őt a nyelv minden másoktól megkülönböztetni akarja. Ős időben elegendő volt erre egyes szó is, de későbben szaporodván az emberi nem, a nemzedékek elnevezésére, az apai, illetőleg ősi név mellé még egy, sőt több szó is csatoltatott. Különösebben a kereszténység fölvételével az egyes személynevek jellemzésére két fő osztály jött gyakorlatba, ú. m. a családnevek és keresztnevek osztálya. A családnevet egy közös törzs után rendszerént a származottak (nemzedékek) mindenike használja; a keresztnevet kinek-kinek születése, illetőleg kereszteltetésekor adják vagy adatják rokonai; amaz családnév, emez keresztnév alatt ismeretes. De valamint a családnevek (úgynevezett elő- vagy birtoknevekkel stb.), úgy a keresztnevek is (többeknek fölvételével) megtoldathatnak. A magyarban a családnevek elül állnak s ezek után jönnek a keresztnevek, a körültünk ismeretes nyelvekben pedig azok megfordítva használtatnak, pl. Kazinczy Ferencz, latinosan: Franciscus Kazinczy, németül: Franz Kazinczy, francziául: François Kazinczy, angolul: Francis K., olaszul: Francesco K., szlávul: Frantyisok v. Franyo K. stb. A családnév elébe jön a születési rang: gr. Széchenyi István; még ennek is elébe a birtok- vagy más előnevek: Széki gr. Teleki József; legutól a hívatalnév: gr. Eszterházy Miklós nádor. Mind ezek elébe a czímezés, ha ez melléknév, pl. Nagyméltóságu, Méltóságos, de legutól ha főnév alakban használtatik, pl. ő Excellentiája, ő Méltósága stb.
Az eredeti és innét származott családnevek között 1) legősiebbeknek látszanak azon nevek, melyek a személyeknek külső vagy belső tulajdonságaitól vétettek, pl. Nagy, Kis, Hosszú, Kövér, Száraz, Fejér, Fekete, Vörös, Szőke, Szép, Sánta; Víg, Édes, Mérges, Kemény, Fényes, Szeles; Erős, Bátor, Boldog v. Bódog, Gazdag; Okos, Jó, Jámbor stb., továbbá azok, melyek a testnek valamely feltünő részeiről vétettek, pl. Szemes, Fejes, Csontos, Bajusz, Szakál, vagy amelyekben a személy akár egész testének, akár egyes részének vagy bármely tulajdonságának némely más természeti tárgyakkal való némi hasonlóságai vétettek alapul, pl. Kasza, Sulyok, Bot, Csákány, Kalapács, Karika; Virág, Szegfű, Csillag (az utóbbi három eredetileg talán inkább nők neveinél); a hasonlatok némely állatokról is vétetvén, mint Orozlán, (némely keleti nyelvekben: Arszlán), Medve, Farkas, Bárány; Csóka, Czakó, Kánya, Holló, Póka, Szarka; Kárász, Csuka stb. A mondottakhoz hasonlók a régi történelmi népségeknél olvasható nevek is, pl. szabad legyen egyik társunk buvárlatai szerént némely hún, avar és régi magyar nevekre is hivatkozni: Oibarsz a mongolban am. erdei párducz, Mundzuk (az avaroknál Mundzo v. Munzo) a mongolban muncza am. buzogányí Bajan (az avarok egyik leghatalmasabb fejedelme) a mongolban am. vagyon, v. vagyonos, gazdag; Zsolt v. Zoltan, a Névtelen jegyzőnél: Zulta, a mongolban zoltai am. boldog, szerencsés; Tulma mongolul: tulum, mandsu nyelven: tuluma am. tömlő, a Névtelen jegyzőnél mind magában, mind pedig Olup kiséretében eléjön, a mongolban olum am. gázló (p nincs e nyelvben), innen az egész Olup-Tulma am. gázló-tömlő (tulbou ,tömlő’ értelemben szintén eléfordúl a Névtelennél); Kaplan egyik előkelő magyar család régi nemzetségi neve, a törökben am. tigris stb. stb.
2) A magyar családi nevek igen nagy része, melyek i i végezetüek (az y is = i) a származás helyéről van véve pl. Pesti (v. Pesty), Budai, Debreczeni, Kolosvári, Soproni, Váradi, Kassai, Aradi, Erdélyi, Kunsági stb. Azonban ezek közt van több, melyekben a helynevek mint birtokok szolgáltak első vagy későbbi elnevezés alapjául, pl. Károlyi, Kállay, Perényi. Megfordítva néha a személynevek is adtak alkalmat a tulajdonosok birtokainak elnevezésére, mint Álmosd, Borsod, Endréd, Peterd, Pálháza, Mikóháza, Andaháza, Katalinfalva, Petőfalva, sőt régebben minden ragozás nélkül is fogadtattak el helynevekül, mint Szabolcs, Csanád, Bars (Bors), Tarczal (Turzol) stb. Újabb korban pedig a szentek nevei: Szent-András, Szent-Péter, Szent-Miklós stb.
3) Családnevekül használtattak a magyarral közelebbi viszonyban vagy szomszédságban álló nemzetek nevei; mi – legalább nagy részben – szintén származásra, vagy bevándorlásra mutat. Ilyenek: Magyar, Kún, Székely, Német, Szász, Cseh, Lengyel, Horvát, Tót, Oláh, Olasz, Rácz, Görög, Török stb.
4) Igen gyakran keresztnevek vétettek föl családnevekül; pl. Bálint, Balázs, Barabás, Dezső, Illyés, Jób, Jakab, Máté, Mikó, Vincze stb.
5) E kereszt- és más nevekből ismét fi (v. fy) toldattal: Pálfy, Istvánfy, Simonfy, Péterfy, Bánfy, Dezsőfy stb.
6) A családnevek igen nagy része a rang, viselt hivatal, mesterség és foglalkozástól kölcsönöztetett, mint Biró, Pap, Barát, Katona, Huszár, Vitéz, néha a legmagasabb rangoktól is mint Császár, Király, Herczeg, habár eldődeik soha e rangban nem állottak is; hihetőleg valamely hasonlóságtól, viseletöktől stb.; leggyakoriabbak azok, melyek a személyeknek mindennapi foglalatosságától vették eredetöket, mint Asztalos, Lakatos, Kovács, Fazekas, Kőmíves, Csizmadia, Molnár, Mészáros, Szabó, Kádas, Szakács, Szíjgyártó, Kerékgyártó, Takács, Juhász, Madarász, Vadász.
7) Néha a vallás tárgyaitól, mint Angyal, Ördög, Pogány.
8) Az érczektől: Arany, Aczél, Vas.
Idegen nyelvekben hasonló elnevezésekről lásd a Nyelvtudományi Közlemények 1864-iki kötetében Fábián István értekezését, és különösen a Székely családnevekről Kríza Jánosnak ,Vadrózsák’ czimű gyűjteményét.
A keresztnevek nagy részben a kereszténységgel együtt a Szentirás neveiből módosultak, amelyek t. i. héber és görög eredetüek. Íme nehány példa. Abraham a törökben Ibrahim héber szó am. sokaság vagy népek atyja. András görög szó (ανδρειος am. férfias. Ágnes görög szó (αγνος) am. tiszta, szűz, szent. Anna héber szó (khannáh) am. kegy, kellem. Balázs görög szó, βασιλευς am. fejdelem, király, v. βασιλειος am. fejdelmi, királyi. Balthazár héber szó am. hadügyi elüljáró v. tanácsos. Barnabás héber szó am. vígasz fia. Miklós (latinosan: Nikolaus) görög szó am. népgyőző (νιξαω győzök és λαος nép). Dániel héber szó am. isteni biró. Éva héber szó (Khanváh) am. élet. Erzsébet (Elisabetha) héber szó (eliseba’) am. istenre esküvő, istenfélő. Ézsaiás héber szó, (Jehósúa) am. Isten segéltje. Jenő (Eugén, Eugénia) görög szó am. jól született v. jó születésü (a görög ευ egyezik a tatár eji és magyar jó szóval). István (Stephanus) görög szó am. koszorú. János (Johannes) héber szó (Jehókhanán) am. isten kegyelmes, v. isten kegyeltje. József (Josephus) a héberben am. toldó (Toldy?). Józsa amennyiben Jodochusból származott, görög szó s am. nyiltartó, tegez; de a mennyiben a külföldön divatosabb Jósua az eredeti, akkor azonos ,Ézsaiás’ szóval. György (Georgius) görög szó am. földmivelő. Gergely (Gregorius) görög szó, am. ébrenlevő, éber (εγρεγορεω am. ébren vagyok). Ilona, Helena görög szó, némelyek szerint, ειρεω igétől, mely am. hóditok, mások szerént ελενη szótól, mely fáklyát jelent. Pál (Paulus) görög szó (παυρος) am. parányi, kicsi, Salamon héber szó ettől: sálóm üdv. boldogság, béke, az arabban is szalem am. béke. Sámuel héber szó (S’múél) am. isten meghallgatta. Zsófia görög szó (σοφια) am. okosság, bölcseség.
Azonban eléfordulnak a keresztnevek közt a történelemből vett, vagyis történelmi személyek neveit használó nevek is. Ilyenek a latinban Aurelius a latin ,aurum’ (= arany) szótól, Koszta, v. Konstantin (Constantinus) a latin ,constans’ (= állandó) szótól. Bálint (Valentinus) a latin ,validus’ (erős, hatalmas) szótól. Beatrix latinul am. boldogitó. Benedek, Bene a latin ,benedictus’ (áldott), szótól, Klara a latinban nőnemü melléknév s am. világos, fényes. Ignácz (Ignatius) a latin ,ignis’ (= tűz) szótól. A germán nyelvben: Adolf a német nyelvészek szerént am. Adel- v. Edel-Wolf, Albert v. Albrecht v. Adalbert ugyanazok szerént am. durch Adel glänzend. Károly Nagy Károlytól (Carolus,) mely a német nyelvészek szerint am. a régi német Charal Kerl vagyis am. Mann, Ehemann. Edmund régi német, illetőleg góth szó s am. vagyon védő (ed a mongolban is am. vagyon) Eduard v. Edvárd am. vagyonőr. Erneszt a németben Ernst am. komolyság. Gusztáv am. Kriegsstab, kriger (,gudh’ = Kampf és ,stafr’ = Stab germán szóktól). Henrik (Heinrich) a régi felső németben Heinrih v. Heimrih am. házi v. hazai főnök; némelyek ugyanebből vélik eredettnek a magyar Imre nevet is. A szláv nyelvekben: Bogyoszló (Bogislav) ettől: bog Isten és szlav dicsőség am. Istennek dicsőség v. dicséret. Szaniszló (Stanislaus) lengyelül: Stanislav am. állam dicsősége (sztan = állam és szlav am. dicsőség, dics).
A magyarba is vétettek át kivált az újabb korban magyar és hún történelmi nevek, ú. m. Átila v. Etele v. Etel, Aladár, Árpád, Zollán, Gejza v. Géza az, első királyok korából: Béla, Kálmán. stb. ,Béla’ szóról némelyek azt tartják, hogy az a szláv bjeli, v. bili, mely am. fejér (vila? azaz világos); mások pedig azt tartják, hogy az a germán Adalbert v. Albert szónak felelne meg, melyeknek utóbbi része bert (ge-boren) szóval azonos. ,Kálmán’ (latinosan: Colomannus) szóról azt tartják, hogy ez Colomannus (scót származásu) vértanu nevéről vétetett, és Jeruzsálembe zarándokolandó a Duna mellett (az osztrák Stockerau táján) erőszakos halállal végeztetett ki. Azonban e név külföldön – legalább tudtunkra – nem igen van divatban. Nálunk némely tájbeszéd Kármán alakban is használja, sőt Kármán család és irodalmi név és nevezetesség is. Átilla v. Attila Kézai Simon krónikájában: Ethela, a Névtelen jegyzőnél eléforduló ,Ecil-burgu’ szó első részében pedig: Ecil, mely nevet némelyek, különösen Thierry és Szabó Károly a Volgának régi Athel (a tatár-törökben ma is Etil, Itil) folyó nevétől származtatják. Nincs kifogásunk ellene. De hát Athel, Etil, Itil, mit jelentenek? Azt mondják, hogy a tatár nyelvben vizet, folyót jelentenének. Ily értelmet a szótárakban nem találunk, s megkérdeztük Vámbéry társunkat, ki a keleti tatár nyelvekben kitünően jártas, de ő sem mondhatott többet. Ámde a mongol nyelv kisegít bennünket. Mongol nyelven a Volga folyó neve Edsil ghool. Ez utóbbi am. folyó, az első kétségen kivül azonos edzele igetörzszsel (ds és dz a mongolban ugyanazon betüvel fejeztetik ki, és csak i előtt ds, egyebütt rendesen dz), mely igetörzs az uralkodás fogalmát fejezi ki s tulajdonképen am. uralkodjál v. uralkodó, fejedelem, (,edzen’ ugyan ezt jelenti), tehát Edsil ghool am. fejedelmi folyó, mint legnagyobb folyó Európában. Edsil szó pedig, mint látjuk legeslegközelebb áll a Névtelen jegyző Ecil szavához. Innen az Etele név, vétessék akár a Volga folyótól, akár az edzele igétől, az ,uralkodó’ vagy ,fejedelem’ fogalmát foglalja magában. Mi e nevet az ,Atila’ czikk alatt kétkedve ,itélő’ szóhoz hasonlítottuk, mert később a honfoglaló magyaroknál is a fejedelem után Konstantin szerint a biró volt az első személy. Buda korában pedig Atila v. Etele inkább csak másod személyként szerepelt. Aladár a magyar krónikákban Atila egyik fia a mongolban aldar am. dicsőség. Árpád szó hasonlókép tekinthető mongol eredetünek, mert e nyelvben arbid igető am. sokasodjál v. sokasodó. Zoltán szóról mint szintén mongolról föntebb szólánk. Geysa szó (a Névtelen jegyzőnél), és Geyche vagy Geycha (a későbbi krónikákban) megfelel a mongol geikcsi szónak, mely fénylőt, vagy geikszen szónak, mely világosodottat jelent (Schmidtnél: der Erleuchtete); az utóbbi egy mongol regében valósággal is eléfordul mint személynév; a k a cs v. sz előtt épen úgy kimaradhatott, mint ,szent’ szóban, mely a latin ,sanctus’-ból kölcsönöztetett, a t előtt. A föntebbi geikcsi és geikszen a mongolban részesülő, amaz a jelenben, ez a multban, az igető gei am. fényljél, fényeskedjél; fény. Nem szólunk vala ezekről, ha meg nem volnánk győződve, hogy a hún és régi magyar nevek nagy része s némely fennmaradt szók a mongol nyelvből értelmezhetők; mit egy külön értekezés tüzetesen fog tárgyalni.
