TISZTA
TISZTA, (tisz-t-a) mn. tt. tisztát. 1) Minden olynemű tapadékrészektől ment, melyek a testet mocskossá, szennyessé, homályossá teszik. Tiszta ruha, melyben szennyfoltok nincsenek. Tisztává mosni, tisztára kiporolni, kikefélni a ruhákat. Tisztát venni magára. Fejér ruhára vonatkozva am. ki van mosva. Édes anyám adj tisztát rám, szennyes minden üngöm, gatyám. (Népd.). Tiszta edények, evőszerek, fegyverek, melyeket csiszolás, dörzsölés által fényessé, ragyogóvá tettek, melyekről a mocskot, rozsdát stb. lezsúrolták. Tiszta szoba, ház, folyosó, udvar, utcza, melyeket szemet, por nem disztelenít. Tiszta üveg, tükör. Tiszta papir. Tiszta test, bőr, azaz, mocsoktalan, szeplőtelen, pörsedéktelen stb. Tiszta mesterség, mely a vele bánót be nem szennyezi. Tiszta munka, melyen a dolgozónak keze szennye nem látszik. Tiszta irás, nem tintafoltos, nem törléses. Egyik kéz a másikat mossa, s mindkettő tiszta marad. (Km.). Ide vele, ha tiszta, ha nem tiszta, vidd vissza. (Km.). 2) Derült, világos, fényes, nem homályos, mintha kicsiszolták volna. Tiszta szemek. Tisztaság. Tiszta idő. 3) Egynemű alkatrészekből álló, idegenféle állománynyal nem vegyült, nem zavaros. Tiszta bor, víz, melyet más folyadékkal nem kevertek, nem seprűs, nem szemetes. Tiszta búza, nem kevert, nem kétszeres. Tiszta gabona, nem polyvás nem konkolyos stb. Tiszta, mint a galamb szedte búza. Tiszta liszt, nem korpás, vagy melyet tiszta buzából őrlöttek. Tiszta erdő, vetemény, melyben idegennemű cserje, gaz, gyom, burján nem tenyészik. 4) Mondjuk térről, helyiségről, öbölről, midőn üres, mennyiben minden idegennemű tartalék távol van tőle. Tiszta a tál, ha mindent kiettek belőle. Tisztára kiüríteni a palaczkot, hordót, zsákot. Tisztára eltakarodtak, senki sem maradt ott. 5) Átv. ami bizonyos tekintetben egynemü tulajdonságu, nem vegyes, nem abajdócz. Tiszta magyar, nem korcs, nem zagyva beszédü; ki a magyaron kivül más nyelvet nem beszél. (Csupa német, merő tót). Tiszta magyar irály, idegen szókkal és szólásmódokkal nem kevert. Tiszta magyar helység, melyben csak magyar ajkuak laknak. Szintén átv. ért. tiszta hang, tiszta torok, mely, mint képesen mondják, nem rozsdás, nem rekedt. Tiszta haszon, tiszta jövedelem, mely a költség lehuzása után marad. Tiszta nyereség, minden kiadások után fenmaradó nyereség. Tiszta suly, minden idegen suly, pl. zsák, láda, göngyölék eltávolitásával eléállott suly. 6) Észre vonatkozólag, ami világos, mindenki által fölfogható homálylyal nem födött. Tiszta igazság. Tiszta eszű, fölfogásu ember. Tiszta észből meritett ismeretek. 7) Erkölcsi ért. amit bűnök, vétkek be nem szennyeztek, ártatlan lelkü, szemérmes kedélyü. Tiszta szív, lélekindulat, szándék. Tiszta élet, hűség, szeretet. Szűzies tiszta szerelem. Szeretlek én Istenem tiszta szivemből.
A fentebb elsorolt érteményekből kitűnik, hogy a tiszta tulajd. érzéki vagy anyagi jelentése a testek látható minemüségére vonatkozik, melynél fogva azok minden idegennemű vegyülék, keverék, tapadék nélkül sajátszerü külsejökben, tüneményeikben ötlenek szemeinkbe. Minthogy továbbá a testek jobbára vagy gyakran részint más testrészek odatapadása, részint közbevegyülése által mocskosak, illetőleg homályosak, zavarosak lesznek, s valódi szinöket különféle csiszolás, dörzsölés, vagyis az idegennemű részek eltávolítása, elválasztása által nyerik vissza: innen okszerüleg állíthatni, hogy eredeti magyar fölfogás szerint a tiszta szóban a csiszolás, dörzsölés alapfogalma rejlik, s gyöke tisz egy azon csisz gyökkel, melyből csiszol, csisza (kő), csiszár, csiszárol származtak, s az illető testek tisztitására, fényesítésére vonatkoznak. Ezen csisz v. tisz gyökből származott az elavult ige tisz-t, mint a vesz, osz, fosz, rej, fej, him, hám, rom gyökökből veszt, oszt, foszt, rejt, fejt, hint, hánt, ront. Mi szerint tiszta módositott részesülő tisztó helyett, mint, hinta hintó, sánta sántó, sunyda sunydó, csisza csiszó, serteperte sertőpertő, hetlekotla hetlőkotló és több más.
Alapfogalomban rokona: dísz, mennyiben részint külső, részint erkölcsi csint, fényességet jelent, honnan disztelen am. külsőleg vagy erkölcsileg csúnya, mocskos, tisztátalan. Azonban abban különbözik a kettő egymástól, hogy a dísz és ezzel azonos tisz származékai mint díszes, tisztel stb. magas képzőket és ragokat vesznek fel, ellenben tiszta és az ebből eredett szók mély önhangzókkal járnak, valamint az ezzel azonos csisz és származékai: csiszol, csiszár stb. is.
Egyezik a ,tiszta’ szóval a szláv csiszti, melylyel ismét egy gyökü a tiszkám, teszkám azaz tuszkolom, taszigálom, mennyiben a csiszolás és dörzsölés a dolog természeténél fogva ideoda nyomuló toszigálással jár. V. ö. TA, TASZ, TASZIT, TO, TOSZ, TOSZIT.
