VESZ
VESZ v. VÉSZ v. régiesen VESZIK, önh. és k. m. vesz-tem, ~tél, ~ětt, par. ~sz. v. ~szél. Hangzója nyilt e, vagy (de csak a ragozatlan gyökben) mint elül érintők, nyujtott é, s különbözik tőle a zárt ě-vel ejtett věsz, vagy tájejtéssel vösz; a különbség leginkább az időragozásban tűnik ki, mert amaz: vesze, veszětt, veszend, veszsz, veszni, vesző; ellenben emez: věve v. vén v. vőn, větt, věend, végy, věvő (l. VĚSZ). Továbbá, amabból lesz tehető veszhet, miveltető veszejt v. veszít, emebből: věhet, větet stb.
Jelentései: 1) Különösen állati és növényi életre vonatkozólag, előbbi mivolta, lényege, épsége bizonyos romlás következtében létezni megszünik, illetőleg meghal. Vízbe veszni, fúlni. Tűzbe veszni, megégni. Harczban elveszni, odaveszni, abban meghalni. Kiveszett az utósó ivadéka, a faja is. Epemirigyben sok ember, s dögvészben sok barom elveszett. Nagy szárazságban kivesznek a növények. Mérgében, kinjában csaknem elveszett. Hóhér bárdja által veszett el. Veszszen el ! (pereat. Átokszó.) 2) Szélesb ért. akármiféle romlás által előbbi mivolta elmúlik, s mintegy kihal. Elvesz a nép, ország, szabadság. Kivesznek a jó erkölcsök, a becsületesség, a felebaráti szeretet, a hazafiság. Elveszett a szemefénye. Haja, tüdeje, fogai vesznek. Sirva veszik el most szegény Magyarország (Tinódi), Veszett (romlott) jószág (Szabó D.). 3) Úgy eltűnik, úgy oda lesz, oltávozik, elpusztúl, eltéved, mintha lenni megszünt, mintha meghalt volna. Elment s oda veszett. Gyermeke elveszett. Sok bába között elvész a gyermek. (Km.) Szőrén szálán elveszett. Neve, hire is elveszett. „Kegyelmed is ne mulasson semmit ott el, a ne hagyjon minket is ide veszni.“ (Gr. Eszterházy M. levele Sennyei István cancellárhoz 1631.) „Mindnyájoknak ottan eszek vesz“ (Ugyanaz ugyanahhoz).
„E világ mint egy kert,
Kit kőeső levert,
Napról napra veszten vész.“
Kit kőeső levert,
Napról napra veszten vész.“
| Rimai János. |
„A közembernek neve vész magával.“ (Berzsenyi). Különösen, az illető birtokosnak némi kárára, annak hire, tudta nélkül, vagy akarata ellen valami eltűnik, vagy másnak birtokába jut, s az előbbi birtokosra nézve mintegy megsemmisül. Zsebéből erszényestűl elveszett a pénz. Kártyán, üzérkedésben elveszett mindene. Sok könyve, irománya elveszett. 4) Átv. ért. elveszett az esze, oly badarul cselekszik, vagy beszél, mintha esze eltünt volna. Eszeveszett ember, dühös bolond. Szeme, figyelme ráveszett valamire. Különösen a testi épségnek, vagy léleknek, kedélynek romlott állapotára vonatkozik az ily mondatokban Megvész az eb, midőn düh, víziszony szállja meg. Majd megvesz érte, bolondul szereti, kivánja. Öszveveszni valakivel, vagy beleveszni valakibe.
Szanszkrit nyelven rokonok vele vas (Bopp F. szerént am. ferire, laedere, occidere); vasz (amare); findere, abscindere, occidere); vaszt (vexare occidere). V. ö. VÉSZ; VESZT.
Budenz J. egyeztetései a veszt, veszedelem szókkal együtt: a finn vahinko (kárveszteség), észt vahing (bal eset, szerencsétlenség), lapp vahak (veszedelem), vašek (infortunium), finnlapp vahag (kár, veszteség), zürjän voš- (vesz-ni, elvesz-ni), vošt- (veszíteni, verderben, verlieren), votják ïšt- (elveszt-eni, verlieren.)
