VĚSZ
VĚSZ v. VĚSZĚN, néha: VÉSZEN, (vě-sz v. vě-sz-én) áth. első m. alanyi ragozással věvék v. régiesen: vék, vevél v. rég. vél, vől, věve v. vén v. vőn, vevénk v. vénk, vevétěk, věvének v. vének v. vőnek; tárgyi ragozással: vevém v. régiesen: vém, vévéd v. régiesen: véd v. vőd, vevé v. régiesen: vevéje v. csak vé; vevők v. régiesen: vők, vevétěk v. régiesen: vőtök, vevék v. régiesen: vevéjek v. vék. Második m. větt; jövő: věend; par. végy; htn. věnni; részes. věvő. Ható forma: věhet; tétető v. miveltető forma: vétet v. větet. 1) Valamely helyből mozdítható testet kézzel vagy bizonyos eszközzel előbbi helyétől eltávolítva maga felé, mellé, köré stb. emel, mozdít, helyez. Ellentéte: tesz, azaz, előbbi helyéről máshová helyez, fektet. A könyvet a szekrényből kiveszi, meg beteszi. Polczról levenni, s asztalra tenni az edényt. Földről fölvenni, és zsebbe tenni a pénzt. Elévenni, visszatenni a fegyvert. Kézbe venni, betenni a könyvet. Nem mind szakács, aki kezébe veszi a kalánt. (Km.) Dolmányt, mentét, köpenyt venni magára, t. i. öltözetül. Se teszi, se veszi, nem gondol vele. Gyakorítója: szed, valamint a tesz-é rak. Honnan az ily viszonylatok: szedi vedi; amit fölvett, leteszi; amit fölszedett, lerakja; a tálból villával kivesz egy darab húst, s a káposztát kanállal szedi ki; a férges gyümölcsöt a jók közöl kiveszi, és külön helyre teszi; s ha a gyakorítást a mondatban ki akarjuk emelni... kiszedi és külön helyre rakja. 2) Valamit birtokába ejt, magáévá tesz. Ellentéte: ad, vagy néha fizet. Vedd el, amit adnak. Végy az ételből, jó szivvel adjuk. Ne vedd el a másét, inkább adj neki. Vámot dézmát, adót venni. A gondolattól nem vesznek vámot. (Km.). Pénzt kölcsön, kamatra venni. Sok pénzt venni be és adni ki. Bevenni a várat (Kresznerics. A régieknel: megvenni pl. „Megvétele a várnak.“ Molnár Albert. „Ének Pannónia megvételéről.“ Régi ének Csáti Demetertől. Ugyanitt eléjön: „Ki ez országot megvette vala.“) am. birtokba, hatalomba keríteni; átadni a várat, a várost, más birtokába adni. Az Isten adta, az Isten el is vette. (Km.). Továbbá, valamit kap, nyer, szerez. Éltünket, mindenünket Istentől vettük. Jót vett tőlem, s lábbal rúg. Hol veszi király a várat? Akárhol veszed, meg kell fizetned. Megvenni valakin az adósságot. Száz forintot vettek rajta az elkövetett kárért. Elvette jutalmát. Hasznát venni valaminek. 3) Bizonyos birtoktól megfoszt, megkárosít,
valakit, v. valamit. Fejét vették. Vérét venni valakinek. Elvették a becsületét. Árva vagyok, árva, mint az őszi tarló, melynek ékességét elvette a sarló. (Népd.) Elvette a fagy a gyümölcsöt. 4) Valamit bizonyos áron tesz magáévá, vásárol, megvásárol. Amint adják, úgy veszem. Amint vettem, úgy adom. Aki vesz, annak lesz. Ötön vette, öt ujjal, azaz, lopta. Lovat, ökröt, házat, földeket venni. Drágán, olcsón, jutányos áron venni. Mindenféle árut öszvevenni. 5) Valakit bizonyos állapotba fogad, helyez. Bevenni valakit papnak, katonának. Feleséget venni. Leányt feleségül, nőül, házastársul venni. 6) Használtatik több mellék- és átv. értelemben. Észrevenni, tudomásul venni valamit. Fontolóra, gondolóra, vizsgálat alá venni. Számba venni, megszámlálni, beszámlálni. Számot venni és adni. Semmibe, kevésbe v. csekélybe venni.
„Szeresd hazádat.....
Tégy érte mindent: éltedet,
Ha kell, csekélybe vedd.“
Tégy érte mindent: éltedet,
Ha kell, csekélybe vedd.“
| Vörösmarty. |
Vedd eszedbe, amit mondtam, jegyezd meg. Amit fejébe vesz, el nem felejti. Szemre, szemügyre venni valamit. Nagyon szivére vette a sérelmet, fáj neki. Ezt nem vehetem a lelkemre, erkölcsi érésemmel nem egyezik meg. Jól, helyesen veszi föl a dolgot, jó, helyes fogalma van róla. Jó, rosz néven, elég néven (régies) venni valamit, mint jót, roszat, elegendőt fogadni. Vétkűl, hibául venni (tulajdonítani) valakinek, amit cselekedett. Nem kell minden csekélységet fölvenni, nem kell miatta neheztelni. Föl sem kell venni, mint kerten a likat. (Km.) Mindent magáru vesz, magára ért. Kit nem illet, a szó, ne vegye magára. Szóba venni, megszólni. Tréfának, bolondságnak venni a dolgot, annak tartani. Szigorún, komolyan venni valamit. Üzőbe venni az ellenséget. Fegyelem alá, virgába, kordába venni a növendéket. Erőt, hatalmat venni valakin, kifogni rajta, legyőzni. Őt rá lehet venni mindenre, rábírni, rábeszélni. Levenni a lábáról, lebeszélni valami jóról, roszra csábítni. Szuszt, lélekzetet venni. Elvette érdemlett jutalmát. Valaminek hasznát venni. Orvosságot venni be. Búcsút venni. Kapufától vett bucsút, hír nélkül távozott, elszökött. Szaladásnak, futásnak veszni a dolgot. Hol veszed itt magadat? hogy jöttél ide? Kárt venni, kárt vallani. „Aprólék marhádban igen sok kárt vészesz.“ Népvers. (Erdélyi J. gyüjt. I. köt. 248. 1.). Kedvet venni. „Mert ha különben lészen, asszony kedvet nem vészen. Ugyanott. 254. 1.). Majd megveszi az Isten hidege. Dér vette, fagy vette gyümölcs. Fölveszi, neki veszi magát, anyagilag vagy erkölcsileg fölkap, gyarapodik. Belevette magát a nedvesség a falba. A német nyelvből becsúszott mondatok: szabadságot veszek magamnak, bátorkodom; bátorságot vesz, neki bátorodik. Lásd az összetett, ugymint igekötőkkel összetett szókat is: ÁLTALVĚSZ, BEVÉSZ, EL~, ELŐ~, ÉSZRE~, FÖL~, KI~, KÖ~, RÜL~ v. KÖRNYÜL~, LE~, MEG~, ÖSSZE~, VISSZAVĚSZ stb.
Valamint gyökhangokra, úgy alapfogalomra nézve rokona a visz ige, azon különbséggel, hogy věsz az illető tárgynak elébbi helyéről egyszerü, s bevégzett elmozditását fejezi ki, a visz pedig folytonos bevégzetlen elszállitásra vonatkozik, midőn a vivő a magához vett valamivel maga is tovább-tovább halad. A vevés tehát a vivésnek mintegy kezdete, s föltétele. – Mi elemeit illeti, tiszta gyöke vě, melyből sz képzővel lett věsz. E tekintetben hasonlók hozzá: tesz, lěsz, hisz, visz, alszik, fekszik, nyugszik, eszik, iszik, melyekben, hogy az sz nem a gyök lényegéhez tartozik, mutatják bizonyos származékaik, t. i. ezekben az sz elmarad, mint: a tehetőkben, tě-het, lě-het, hi-het, vi-het, al-hatik, fek-hetik, nyug-hatik, e-hetik, i-hatik, a mivelt. tě-tet, hi-tet, vi-tet, al-tat, fek-tet, nyug-tat, ě-tet, i-tat. Különben is az emlitett igék hasonló szabály szerint ragoztatnak. – V. ö. VESZ v. VÉSZ.
