VIRADTA
VIRADTA, (vir-ad-ta) igenév am. viradat. Leginkább ragozva s névutókkal használjuk: viradtakor, viradta előtt (Szabó D.). „Hányszor feküdtem már úgy le, hogy nem gondoltam viradtát érni“. Mikes Kelemen. (XLV. levél). „Ki az urát nem szereti, Kopotnyikot főzzön neki; Adja be azt vacsorára, Kiteriti viradtára. (Népdal. Erdélyi gyüjt.). Néha az a rag elmarad: Világos viradtig mulatni, dőzsölni. „Feküdj fel csak alig, Nem egész a falig, Világos viradtig“. (Népdal).
