Abauj-Tornamegye.
Abauj-Tornamegye. (Lásd a mellékelt terképet.)
Abauj-Torna megye térképe
){kind=small}
Magyarország régi tiszáninneni kerületében Szepes-, Sáros-, Zemplén-, Borsod- és Gömörmegye közt elterülő megye, melynek kiterjedése 3269,16 km2. A megye két nagyobb völgymedencéből áll, melyek egyike, a Hernádé É-ról DNy felé, másika, a Bódváé K-ről Ny-ra huzódik. Az e medencék által határolt és elválasztott hegységek egyike, a Hernád folyó balpartján emelkedő hosszura nyuló hegylánc, az eperjestokaji határláncolat egy tagja, melyet a Kassátol K-re levő, mélyre aláereszkedö Dargóhágó (475 m.) különít el a voltaképeni eperjesi v. sóvári hegységtől, mig az attól délre emelkedő, a Téres (841 m.), Nagy-Milic (896 m.) és Kecskehegyben (749 m.) kulmináló, terjedelmes, de négy országuttól és egy vasuttól átvágott hegység a Hegyaljának egyenes folytatásául tekinthető. A széles és termékeny Hernádvölgytől a Bódva lapályáig a Cserehát dombvidéke (321 m.) terül szét, mely jó bort terem. A Bodva lapályától É-ra Szepesmegye határáig az ásványkincseiről ismert kassa-szomolnoki hegycsoport (az Érchegység része) emelkedik, mely a már Szepesmegye területén emelkedő Kojsói havasban (1248 m.), továbbá az odább Ny-ra emelkedő Kloptanyában (1153 m.) éri el legmagasabb pontját, mig a Bódva és Torna völgye között 613 m.-ig emelkedő tornai fensík karsztszerü jellegéről s barlangjairól hiresedett el. A megye főfolyója a már említett Hernád, mely Kassánál hagyja el keskeny völgyét s balfelől a Tarcával és Ósvával, jobbfelől a Csermelylyel, Miszlókával és Szakálylyal egyesülve, Enyickétől kezdve 5-8 km. széles lapályon folydogál tovább, több ágra oszolva és számos mellékpatakot véve föl. A Bódva, mely a megye É-i határán a Kassa-Szomolnoki hegységből ered, a tornai síkságon a Kanyapta-csatorna által részben lecsapolt mocsarakon ömlik át, s a Hernadba ömlő Szakály-patakból kiágazó folyócskát is magába veszi föl. Az eperjes-tokaji hegység vizei a hegység konfigurációjánál fogva nagyobbrészt már a Bodrogba ömlenek.
Abauj-Tornamegye címere
A megye éghajlata mérsékelt, a déli részekben melegebb, az északi hegyes vidéken jóval hidegebb; az évi hőmérsék Kassán +8,8° C., a julius és augusztus hőfoka +19,6, a januáré -3,8° C., az észlelt hőmérsékleti szélsőségek +29,8 és -17,7°, ingadozás 47,5°. A csapadék évi mennyisége 602 mm. A megye földjét tekintve a gazdagabb megyék közé tartozik; legtermékenyebb a Hernád völgye s az ezzel összefüggő Bódva és Ida völgye; a Szárazföld és Cserehát már jóval hátrább áll, de szegénynek nem mondható, fát pedig legtöbbet e két terület szolgáltat mig a Hernád völgyét szegélyező hegyek inkább szőllőben és gyümölcsben gazdagok. Legszegényebb a tornai mészkőfensík (l. o.), ahol a pálinka és vele az erkölcstelenség is, bár ott magyarok laknak, igen elterjedt.
Főbb termékei
a búza, melyet főleg a szikszói, kassai és csereháti járásban termelnek, kétszeres, rozs árpa, őszi repce (a csereháti járásban), zab és kukorica (a szikszói és tornai járásban); ezenkivül kevés köles, sok kendermag, len, burgonya, lucerna, lóhere és bükköny. Cukorrépát a kassai és szikszói j.-ban termelnek; ezenkivül káposztát (az Ósva völgyében), hajdinát, dohányt (szentandrási). Igen jelentékeny a bortermelés is, mely tekintetben Aszaló válik ki, ahol jó aszu- és szomorodni bort termesztenek; az utóbbit Árka, Bodókő-Ujfalu, Bodókő-Váralja és Erdő-Horváti is termeli. Nevezetesebb bortermő helyek és vásárok még Hejce, Abauj-Szántó, Ab.-Szikszó, Forró, Torna, Devecser s Fancsal. (A filloxera nagyobbrészt elpusztította a szőllőket.) Gyümölcs legtöbb és legjobb terem Göncön, ahol évenkint 3-4000 frtot jövedelmez; a gönci cseresznye s kajszinbarack, továbbá Fony, Hejce, Erdő-Horváti, Mogyoróska, Regécke, Jablonca, Körtvélyes, Telkibánya, Füzér s a Cserehát számos községének nemesített gyümölcse jelentékeny kiviteli cikket képez. Van a megyében összesen 140021 ha. szántóföld, 6035 ha. kert, 27694 ha. rét és kaszáló, 33416 ha. legelő, 4521 ha. szőllő és 119641 ha. erdő, túlnyomóan tölgyes és bükkes s csak kevés (4786 ha.) fenyves; a nagyobb favásárok Kassán, Erdő-Horvátin és Tornában vannak. Jelentékeny az állattenyésztés, mely kiterjed lóra, szarvasmarhára, juhra és sertésre egyaránt, habár a juhtenyésztés ujabb időben ijesztőleg hanyatlik; találtatott a megyében (1883) 18737 ló (1000 lélekre 101), legtöbb a szikszói, csereháti és kassai járásban, (1880) 49457 magyar fajtáju, 10427 szines fajtáju és 1410 hízó szarvasmarha, amely főleg Kassán, Szikszón, Szepsin, Göncön, Jászón, Tornán, Enyickén és Szinán kerül eladásra; továbbá 16845 magyar s 124069 nemesített juh (1870 még 229646) s 34 457 sertés. A méhészetet (9026 méhkas) leginkább a csereháti járásban üzik. Házi szárnyas és vad szintén bőven van; halak Kassán és Alsó-Mecenzéfen kerülnek piacra. A megyének vannak ásványos forrásai és fürdői: Bankón, Lajos-forrás, Ránkon, Alsó-Kékeden, Stoószon, Rudnokon, Somodin és Aranyosfürdőn, de nagyobb hirre csak Ránk vergődött. Az ásványország szolgáltat vasércet (Alsó- és Felső-Mecenzéf, Rákó, Stoósz, (1890) 76,654 mmázsa évi terméssel), rézércet (F.-Mecenzéf), ezüstércet (Telkibánya, Aranyidka összesen 11884 mmázsa 125451 frt értékben), antimónt (Jászó-Mindszent), továbbá kisebb mennyiségben jaspist, kalcedont karneolt, agátot, valamint jó cserepesagya-got kalyhásagyagot, porcellánagyagot s földet (Hollóháza), quarcot, tűzkövet, azbesztet, mészkőt, márványt (Jászó), malomkövet (N.-Szalánc, Ránk); építőanyagul a trachit, mészkő és dolomit szolgál. Az ásványkincsek földolgozása az aranyidkai m. kir. ezüstko-hóműben, a kassahámori vasgyárban, az alsó-mecenzéfi kohóban történik. Somodiban ujabban szénbányát nyitottak.
A lakosság
száma 1880 óta kissé fogyott; (1891) 179884 lakosa közül 119526 magyar, 10010 német, 48240 tót s 249 ruthén; vallásra nézve 103018 r. kat. 17538 görög kat., 6630 ágostai, 40051 helvét és 12550 zsidó. Foglalkozásuk szerint túlnyomóan földmüvesek és állattenyésztők; a kereskedelem főtárgyai a gabonanemüek, bor- és bányatermékek. Az ipar főszéke Kassa; ezenkivül a már említett ezüstkohókon és vasgyárakon kivül van jeles késgyára (Stoósz), kapagyárak (Alsó-Mecenzéf), gépgyár és vasöntő (Kassa és a Csermely völgyében), téglavetők, porcellángyár (Hollóháza, Telkibánya), gőzfűrészmű (NagySzalánc), butor- és parkettgyár (Kassa), kékárugyár (Kassa), kötszövőgyár (Kassa), papírgyár (Kassa mellett a Csermely-völgyben), műmalmok (Kassa, Csány), sörfőzők, magy. kir. dohánygyár (Kassa), búzakeményitő- és sikergyár, vmint légszeszgyár (Kassa); Kassán a szalámi- és sódargyártás is virágzik. A közlekedés főere a m. kir. államvasutak miskolc-kassai vonala, mely az egész megyét a Hernád mentén szeli, továbbá a Kassáról induló kassa-oderbergi, tornai és legenye-mihályi vonal. Országutja számos (380 km.) és jó. Az anyagi élet emelésére 3 bank és 7 takarékpénztár szolgál.
A népoktatás
ügye meglehetős jó lábon áll; a (1890) 32469 tanköteles gyermek közül 4755 (14,6%) nem látogat iskolát; a 264 község közül 207-ben van iskola, 51 szomszédos községben járatja gyermekeit s 8-nak semmiféle iskolája nincs; a népiskolák összes száma 283; ezenkivül van 7 kisdedóvó, 3 polgári iskola, 3 felsőbb népiskola, 5 iparostanulói tanfolyam, Kassán kat. főgimnázium, állami főreáliskola, kir. jogakadémia, kereskedelmi akadémia, katonai alreáliskola, gazdasági tanintézet stb. A lakók közül (1881) 46,443 (36°%) nem tud sem irni, sem olvasni.
Közigazgatási beosztása. A.-megye jelenleg 6 járásból s egy önálló törvényhatósági városból áll, ú. m.
A megyében összesen 264 község és 1 sz. kir. város (Kassa) van, mindössze 27594 házzal; a községek többnyire aprók, 2000-nél több lakosa csak ötnek van. A megye székhelye Kassa. Ez az országgyülésbe 1, a megye 7 képviselőt küld. Egyházi tekintetben az egész megye az egri egyháztartományhoz tartozik. 2 róm, kat. egyháza az egri érsekségi, 56 a kassai s 16 a rozsnyói püsp. egyházmegyébe van beosztva; 20 gör. kat. egyháza az eperjesi püspöki egyházmegyébe s az esztergomi egyháztartományhoz, 8 ágostai községe a tiszai s 84 reform. községe a tiszáninneni egyházkerülethez tartozik. 9 helyen van zsidó anyakönyvi hivatal. Igazságügyi tekintetben az egész megye a kassai kir. itelőtábla és törvényszék területéhez tartozik; van benne 6 járásbiróság (Kassa, Szikszó, Zsadány, Ab.-Szántó, Szepsi és Torna, a 3 utóbbi telekkönyvi hatáskörrel), Kassán kir. főügyészség, sajtó- és pénzügyi biróság, közjegyzői kamara (a megye területén 3 helyen, Kassán, Abauj-Szántón és Tornán kir. közjegyző van), ügyvédi kamara.
Hadügyi szempontból
az egész megye a Kassán székelő 34. hadkiegészítő és hadtestparancsnokság alá, továbbá a 9. honvédgyalogezredhez és a kassai kerületi parancsnokság alá tartozik; Kassa egyuttal az 5. honvédhuszárezred állomáshelye, az 5. népfölkelő huszárosztály felállítási helye, s a 4-ik csendőrségi kerületi parancsnokság székhelye. Az egész megye a kassai pénzügyigazgatóság kerületébe tartozik; területén 4 adóhivatal (Kassa, Szántó, Szepsi, Szikszó), 2 pénzügyőrség (Kassa, Szántó), s egy fővámhivatal (Kassa) van. Kassa székhelye a ker. ipar- és kereskedelmi kamarának, államépítészeti hivatalnak, posta- és távirdaigazgatóságnak, melyeknek hatásköre az egész megyére kiterjed, mig közutak tekinteteben a megye a lőcsei kerületi felügyelő alá van rendelve. Erdészeti szempontból a megye a kassai erdőfelügyelőség alá, állategészségügyi szempontból a kassai állami állatorvosi és a budapesti állategészségügyi felügyelői kerület alá tartozik. Itt van székhelye a 4. kerületi kulturmérnöki hivatalnak s egy filloxerafelügyelőnek. A megye területen 15 gyógyszertár van (ebből Kassán 5).
Története.
Abauj és Torna még nemrégiben két külön megyét képezett. 1782-ben egyesítették először. A szabadságharc leveretése után az osztr. korm. egyesítette másodszor; de az alkotmányos élet beálltával a két megye ismét különszakadt. Az 1881. évi LXIII. t.-c. egyesítette azután harmadszor az alig 10 mértf. terül. Tornát Abaujjal. Az egyesítés előtt Tornamegyének két járása volt: a felső (a tornai) és az alsó (a szinai), az egyesítés óta az egész megye területe csak egy járást képez és pedig a tornai járást. Mind a két megyének viharos a multja és az ország történelme sok nevezetes eseményt említ, melyeknek epizódjai itt játszódtak le. A csaknem lépten-nyomon előbukkanó várromok olyan sziklaváraknak a maradványai, melyek hajdanta csaknem megvíhatatlanok voltak és amelyek közelében bőségesen áztatta a földet ellenségnek és honfinak a vére egyaránt. Ilyen erősségek voltak: Rudnok, Szalánc, Füzér, Ujvár, Amadévár, Regéc, Bodókő, a nagyidai földvár stb. Abaujban; Torna, Szádvár (ma Derenk), Jászóvár stb. Tornában. E várak egyikétől az Alsó-Kéked mellett fekvő Abaujvártól (mely Árpádnak egyik vezére, majd meg Csák Máté után a Csáky grófok egyik erős fészke volt), melyet Aba nemzetsége 1038-ban épített kapta a megye is a nevét. Mikor András herceg Oroszországból visszatért, hogy a magyar trónt elfoglalja, a lázadók leghitványabb része őt Abaujvártt fogadta 1046. és itt egyezett ő bele abba, hogy a pogány vallás visszaállíttassék. A tatárok 1141. és a következő években Abaujvármegye egyik részét és Kassa városát egészen feldulták, lakóit kipusztították. A vesztett mohi csata után Béla király kevesedmagával a Sajó mentében, a Cse-reháton át Tornamegyébe, a szádelői barlangba menekült, mely alkalommal Forgách János és András mentették meg az életét. 1285-ben ismét a mongolok pusztították a két megyét, mely alkalommal Torna különösen sokat szenvedett.
Róbert Károlynak Csák Máté ellen folytatott harcaiban a király egyik vezére: kompolti Visontai László 1312-ben a Torna mellett vivott erős ütközetben esett el. A rozgonyi csata Abaujm. területén vívatván, a megye pusztulását idézte elő az 1312 és következő években. l. (Nagy) Lajos 1374 szeptemberben Kassán lengyel országgyülést tart, melyen a trónöröklési jog a leányágra is kiterjesztetett. Erzsébet özvegy királynéhoz az uj-szandeci országgyülés küldöttsége 1383-ban Kassára jön. E királyné építtette a manapság is fennálló (ujítás alá vett) gyönyörü gótízlésü Erzsébet-templomot Kassán, mely az aljától egészen a legtetejéig csupa faragott kövekből készült. Giskra cseh vezér (az 1440-es években) idejében Kassa az övé volt. Albert II. Ulászlóval 1491-ben Kassán köt békét, mig 1492-ben Szapolyai Kassa közelében veri meg Albertet és a békeszerződés megtartására kényszeríti. A Luther-féle vallást Kassán 1521-ben Kox John angol születésü iskolaigazgató kezdi terjeszteni és 1526. Perényi Pétér főispánnal együtt már sok család van e valláson. I. Ferdinánd és János több véres ütközetet vívtak egymással Abauj és Torna területén, mely területek későbben Izabella kezére kerültek. Bebek György, Izabella vezére, 1556-ban elpusztítja Kassát és Nagyidát. Schwendi Lázár összes harcaiban csaknem mindenkor Abaujba és Tornába tér vissza, ahol különben (1566-1588) több véres harca volt a magyarokkal, a tatárokkal és a törökökkel. 1588-ban a törökök Szikszót leégetik. Basta György 1594-ben Kassára vonja seregét és nagy kegyetlenségeket visz végbe.
Kassa város 1604 okt. 28-án a meghivott Bocskay István pártjára áll, aki itt tartja azután udvarát. Utána a város és a megye Bethlen Gábor birtokába jut. 1622 márciusban Bethlen Gábor Kassán országgyülést tart. 1631-ben Kassa I. Rákóczi György kezére kerül és ezután a Rákócziak birtoka marad a család lehanyatlásáig. Ez idő alatt bő része jut mindazokból a viszontagságokból, melyek a Rákócziakat érték. Abaujm. 1647-ben teszi meg állandó székhelyéül Kassát, ahol a város beleegyezésével székházat épít városterületen-kivüli joggal. A Thököli Imre mozgalmaiban Kassa város, valamint Abaujmegye sokat szenvedett. Sobieski János lengyel király 1683 nov. 26-án Szepsiben pihenőt tart, ahol Tokaj, Tálya, Tarcal és Bénye követei 1000 hordó tokaji bort ajánlanak fel neki, ha városukat a lengyel sereg átvonulásától megkiméli. Sobieski a kérést ingyen teljesíti. Caraffa Antalnak, ennek az emberi bőrbe bujt vadállatnak kegyetlenségei miatt Kassa és Abauj és Torna is sokat szenvedett. Az eperjesi vérbiróság rémítő gyilkosságokat vitt itt végbe. A művészeteknek Kassa városa, valamint Abauj-megye közönsége mindig nagy pártolója volt. Igy köztudomásu, hogy a nemzeti szinház tagjai, mielőtt Pesten telepedtek le, Kassán játszottak huzamos ideig. 1830 febr. 9-én a megye pártolása alá vétetett az akkor Kassán működő, minden tekintetben jeles nemzeti szintársulat.
