Acosta
Acosta (da Costa), 1. Gábor, később Uriel, vallásbölcsész, szül. Portoban 1594 körül, zsidó eredetü, kikeresztelkedett családból, megh. 1640. Szigoruan katolikus szellemben nevekedett; jogot tanult s egy egyházi kollégiumban kapott alkalmazást. Egyre jobban elmélyedve a kereszténység isteni voltának kétségbevonásába, állásáról lemondott s anyjával és fivéreivel Amsterdamba menekült, ahol zsidó hitre tért és fölvette az Uriel nevet. De az új községben sem érezte magát jól s farizeusi visszaélésekként ítélte el a zsidóság több szokását. E miatt a zsinagógában kérdőre vonatván, megmaradt nézete mellett, amiért a zsidó községből kirekesztették. Mikor erre védőiratot adott ki maga mellett (Examen traditionum Phariseicarum collatarum cum lege scripta, Amsterdam, 1623), a zsidó vének bepanaszolták ót az amsterdami városi tanács előtt, amely őt megbirságolta s iratait elkoboztatta. Miután később a tanács még megalázó vezeklést is rótt rá, elmenekült. Hét évig kellett szenvednie rokonainak s a zsidó hitközségnek üldözéseit, míg végre rá akarta már adni magát a vezeklésre, de testben és lélekben megtörve agyonlőtte magát. Életét Gutzkow tragédiában dolgozta föl (Uriel Acosta, 1846). Élettörténetét megirta ő maga «Exemplar humanae vitae» cím alatt, majd Jellinek (A.-s Leben und Lehre, Zerbst, 1847).
2. József, jezsuita, szül. Medina-del-Campobán (Spanyolország) 1540 körül, megh. 1559 febr. 15-én. Peruba küldetvén, mint tartományi főnök, az indusok megtérítésén buzgólkodott. Sok teologiai munkát irt melyek közül a História moral y natural de Las Indas (Sevilla 1591) több nyelven is megjelent. Élete vége felé A. visszatért Spanyolországba, s mint a salamancai egyetem rektora működött haláláig.
