Acsin
Acsin (tulajdonképen Acse, azaz a béke helye); független szultánság Szumatra sziget északi részében 1873-ig, azóta pedig a holland birtokban levő Kelet-India egyik kormányzósága; az ÉNy-i csúcstól (királycsúcs) Trumonig és az ÉK-i végtől a Tamian-fokig (É. sz. 4° 25') terjed s körülbelül 50,000 km2 területet foglal el, 600-700 ezer maláji lak. Az É-ipartvidéken a Szamalanga-hegység, a DNy-in a Pedir-hegység (legmagasabb csúcsa az Abong 3350 m.) huzódik. A sziget északi csúcsán az A. nevü kis folyó ömlik a tengerbe és ugyan, itt a tengertől körülbelül 7 kilom.-nyire fekszik a Kota Radsa vagy A. főváros, bambusznádból és karókból épült házakkal, megerősített királyi palotával és e mellett szintén erősített főtemplommal. 1876 óta vasút köti össze a tengerrel. Az éghajlat egészséges, a tartomány talaja igen termékeny, főterménye a rizs, továbbá az areka és a bors; flórája egyébként olyan, mint Szumatráé. A lakosok számát 480,000-re becsülik, kik közt 200 európai lehet. A benszülöttek, az acsinok az iszlamot követik; mint a malájokban általában, bennök is nagy a függetlenségi érzet; kiválóan földmiveléssel, halászattal és hajózással foglalkoznak. Iparuk gyapju-és selyemszövésre, arany- és ezüstsodrony-munkákra szorítkozik. 1881-ben 3 részre osztották: Nagy-Acsera (főhely: Acsin), É-i és K-i partra (főhely: Tilok Szemave) és Ny-i partra (főhely: Malabu). A.-ba az első hollandiai hajó 1599. érkezett, azonban a portugálok által szított alattomos támadás folytán a benszülöttek elüzték. A. virágzása korát a XI. században érte el, midőn Malakka félsziget egy részére is kiterjesztette hatalmát. 1637 óta a végnélkül megujuló trónvillongások következtében A. ereje gyengült és a hollandiak hatalma Szumatrán mindinkább nagyobbodott. 1819. az angolok A.-nal szerződést kötöttek, mely szerint A. valamennyi kikötőjében, vám fizetése mellett, szabadon kereskedhetnek és a szultán kötelezte magát, hogy senkinek sem ad egyedáruságot és csak az angoloknak enged országában állandó tartózkodást. Ennek fejében 10,000 font st. kölcsönt és 12 ágyut s hozzávaló lőszert kapott. Ezt a szerződést 1824-ben a Hollandia és Anglia közt kötött ujabb szerződés megszüntette. Anglia Szumatrát átengedte a hollandiaknak, de A. függetlenségét biztosította. Innen túl a hollandiak A. folytonos sértéseit voltak kénytelenek türni, mely őket ellenségeinek tekintette, és folytonos kalózbetöréseivel nyugtalanította. Csak 1853-ban kisérlelte meg egy batáviai követség javítani az A.-nal való viszonyon; egy másik követség fáradozásai folytán 1857. van Swieten által szerződés jött létre, amely szerint az akkori szultán a kalózkodást és emberáldozatokat megszűntette. Az acsinok azonban megszegték szavukat, hollandi lobogó alatt evező hajókat elfoglaltak, a keleti parton álló hollandi erődre lövöldöztek, és a háborut előrelátva 1868-ban a török kormányt hivták segítségül Hollandia ellen. Hollandia az 1824-ben Angliával kötött szerződés által még mindig annyiban kötelezve érezte magát, hogy A. ellen nem lépett föl ellenségesen. A két hatalom csak 1870. kötött ujabb szerződést; melynek értelmében az aranypart hosszában épült hollandiai erődöket Anglia kapta meg, minek fejében Hollandia A.-nal szabadon elbánhatott. Hollandia 1873 márc. 26-án háborut izent. A királyi palota ostromlása az elégtelen hadi erő és a kedvezőtlen időjárás miatt nem sikerült. A németalföldi kormány ekkor van Swietent nevezte ki főparancsnokká, kinek rendelkezése alá 12,000 főnyi hadsereget adott. A németalföldi katonák dec. 11-én kötöttek ki, dec. 26-án véres ütközetben győztek, 1874 jan. 4-én a királyi palotát, a kratont kezdtek lövöldözni, melyet nagy erőmegfeszítéssel jan. 24-én elfoglaltak. A parti államok radsái részint azonnal, részint később egymásután meghódoltak. Az ellenszegülés csak 1879-ben szűnt meg, mikor végre a németalföldi gyarmatok minisztere jelenthette a törvényhozási testület gyülésében, hogy a háboru A.-nal be van fejezve s az ország egészen alá van vetve. V. ö. Marsden «History of the Sumatra» (London 1811); Veth, «Atchin en zijne betrekkingen tot Nederland» (Leiden 1873); Gerlach «Atjih en de Atjinezen» (Arnh. 1873); Kepper; «De oorlog tusschen Nederland en Atchin» (Rotterdam 1873). Kielstra, Beschrijving van den Atjehoorlog (Haag 1884).
