Adorján
Adorján Boldizsár, 1. költő és novellista, szülGortva-Kisfaludon (Gömörm.) 1820-ban, meghalt szülőhelyén 1867. jul. 13-án. Jogi tanulmányokat végzett, s mint ügyvéd Pesten telepedett meg, hol a 40-es évek folyóirataiba és lapjaiba (Emlény, Nemzeti Almanach, Athenaeum, Regélő, Pesti Divatlap, Életképek) verseket és elbeszéléseket irt; barátságban volt Petőfivel, ki verset is irt hozzá. 1846-ban nőül vette Lemouton Emilia irónőt, kivel együtt csakhamar visszavonult a nyilvánosságtól; irói munkásságát is korán megakasztotta sorvasztó betegsége, a szabadságharc után cs. törvényszéki ülnök lett Rima-Szombatban. Munkái nincsenek összegyüjtve. Felesége A. Boldizsárné Lemouton Emilia irónő, született Pesten 1827., meghalt 1869 jan. 22-én Gortva-Kisfaludon. Francia származásu apja a pesti egyetemen francia, angol és olasz nyelvtanító volt. 1844-től kezdve pár éven át élénk irodalmi munkásságot fejtett ki, közölt eredeti és fordított elbeszéléseket (Pesti Divatlap) és külön füzetekben elkezdte kiadni: Shakespeare. Vilmos összes szinművei prózában c. gyüjteményét, mely az 5. füzetig haladt. Férjhezmenetele után nemsokára felhagyott az irodalommal, s férjével együtt Gömörbe vonult.
2. A. Sándor, hirlapiró, szül. Debrecenben 1858-ban, tanulmányai befejeztével utazásokat tett Nyugat-Európában, később a Keleten (Egyiptom, Palesztina, Balkán-félsziget); jelenleg a Nemzet belmunkatársa és tárcairója, szerkeszti a Műked-. velők Szinpadját s a Salon és Sportot; eredeti munkája: Keleti képek, Budapest 1888.; fordított több szinművet a nemzeti szinház és regényeket a lapok számára.
