Amu Darja
Amu Darja v. Amu; 1. folyó (az arabok Dsaihun-ja, a khinaiak Pocu v. Facu-ja és Vei-ja, a klaszikus népek Oxusa), a Pamir-fensíkon ered; két nagyobb forrása van: az Ak-szu v. Murghab, mely a 3975 m. magas Pamir-Khurdról jő és a Pandsa, amely a Vathanból eredvén, észak felől a 4321 m. magas Pamirkula avagy Viktória-tóból szakad ki. Összefolyásuk után felveszik az Amu-Darja nevet. Balról a Koksát veszi fel, mely a Badaksanból jő, jobbról pedig a Szurkhabot, amely az Alai-hegységben ered. Az A. eddigi délnyugati irányát megváltoztatván, északnyugat felé tör, mely irányt azután, míg az Aral-tóba nem ömlik, folyton meg is tartja. Az A. folyásának ezt a részét több folyó nem gyarapítja. Az A. Kadsa-Szala alatt ágyát többször megváltoztatja. Az Aral-tóba való beömlése előtt Nukus mellett több egymással összeköttetésben levő ágra szakad. Ebben a 150 km. hosszuságú deltában sok, sással benőtt tó van, amelyekből csekély mélységgel bíró csatornák egész hálózata önti a vizet a körülfekvő szántóföldek öntözésére. Az A. egykoron a Kaspi-tengerbe ömlött, amit emberi kéz okozott. Az oroszok az A.-t ismét vissza akarják vezetni a Kaspi-tóba és így a belső-ázsiai tartományok szívéig hajóval járható vízi utat teremteni és sok megművelhető földet nyerni. Az A. felfelé a torkolatától 450 km.-nyire egész a Kosa-Szaliig gőzössel járható. Az oroszok az 1873-ban Khiva ellen vezetett sikeres tavaszi hadjárat által lettek az A. alsó részének uraivá és védelmére a jobb partok Petro-Alexandrovszkot alapították.
2. A. kerület, Közép-Ázsia orosz területe. Kiterjedése 110,996 km2 (2018 kmrtf.) (1880) 133,630 lak., kik között van 1000 orosz, a nagyobb rész kirgiz, turkmen és özbég. A kerületben az Amu deltáját a víz gyakran ellepi; a szigetek telve vannak sással, gyalogfenyővel, fűzzel stb. A lakosság csak részben állandó, részben nomád. A.-t az 1873 aug. 12-én Khivával kötött béke által Oroszországhoz csatolták és Turkesztán főkormányzóságba kebelezték. Közigazgatási székhelye az A. alsó részén elterülő Petro-Alexandrovszk erősség.
