Antimon oxidjai.
Antimon oxidjai. Az antimonnak határozottan három oxidját ismerjük: antimon trioxid Sb2O3, antimon tetroxid Sb2O4antimon pentoxid Sb2O5. Az antimon trioxid a természetben is előfordul, mint antimonvirág, prizmás rombos kristályokban, továbbá szabályos oktaéderekben mint senarmontit (dimorf). Képződik az antimonnak levegőn való elégésekor. Az antimon oxikloridból is előállítható, ha azt lugos vizzel kimosva, a maradékot kihevítjük. Az így előállított antimon trioxid, fehér kristályos por, amely vízben alig oldódik. A hevítéskor megsárgul, de a kihüléskor ujra megfehéredik. A levegőn való erős hevítéskor oxigént vesz fel, és antimon tetroxiddá alakul. Erős bázisokkal szemben gyenge savnak bizonyult, velök az antimonossav-sókat v. antimoniteket képezi. Az antimon-tetroxid a trioxidból készül úgy, hogy ezt oxigénben erősen izzítják. Fehér por, amelyet sem megolvasztani, sem elpárologtatni nem lehet. Az antimon-pentoxid a trioxidból készül olyformán, hogy ezt több izben tömény salétromsavval megnedvesítvén, ujból megszárítjuk. Halaványsárga por, mely vizben nem oldódik, de megnedvesített kék lakmusz-papirra hintve, azon vörös foltokat hagy. Erősen izzítva oxigént veszít és antimon tetrooxiddá alakul. Vizzel 2-féle savat képez: az antimonsavat HsbO3 és a metaantimonsavat H,4Sb2O7.E savak sói közül több ismeretes.
