Apocynum
Apocynum L. (növ.), a róla nevezett család génusza, többnyire amerikai tejelő kórók v. félcserjék, átellenes, hasítéktalan épszélü levelekkel, apró, harangalakú álernyős, vagy ágasbogas virágzattal és szőrüstökös magvakkal. Plinius azt állítja, hogy a magva kutyát s minden négylábú állatot meggyilkol; ezt jelenti a görög neve is. Az A. adrosaemifolium L. virága halavány rózsaszín, a csövében ingerlékeny fogak vannak, melyek a mézzel odacsalogatott bogarat megfogják (l. Bogárfogó növények). Gyökere hánytató és hashajtó, tejnedve hólyaghúzó. Dísznövényül is ápolják. Az A. cannabinum L. virága zöldessárga. Gyökerét vizkórság ellen nagyon dicsérik. Tartós fehér háncsát selyemnemüekre feldolgozzák, szövet-rece, kötél és más szövet is lesz belőle (indian hemp), magva gyapjával vánkost töltenek. Az egész növény forrázata barnára és feketére fest, s a tejéből külön fajta kaucsuk lesz. Az A. venetum-ot L. (A. Sibiricum Pall.) a mediterrán vidéken, továbbá. az A. Syriacum-ot Pall. Szibéria déli részén, a Kaspi tó környékén, Turkesztanban, Taschkentben és Oroszország déli steppéin szintén termesztik, szép fehér, nagyon finom selyemfényű háncsa van, melyet finomabb munkákra szintén megszőnek vagy megkötnek. Az A. juventus Lour. Kokhinkhina felfutó cserjéje, nagyra becsülik, mert azt tartják róla, hogy a gyökere az öreg testnek fiatal erőt kölcsönöz.
