Apokaliptika
Apokaliptika névvel nevezik a Kr. előtt kéthárom századdal divatozott prófécia-szerü modort, mely az isten népének megváltására vonatkozó várakozásokat képekben tárta fel a néphit előtt. Ilyen jellegü az ó-szövetségi kánonban a Dániel proféciája, mely a messiási remény megvalósulását ecseteli remek színváltozatokkal. Mivel e profétai előadást a kritikusok közül némelyek a multban már megtörtént események jóslatszerü megirásának tekintik: ez okból az egész próféciát az Antiochus Epiphanes korából (160-170) származottnak tartják, amikor az elnyomatás igája alatt nyögő zsidók közt, mint hajdan a babiloni fogságban, nagyon is indokolt volt a jelképes előadás. Apokaliptikus szám a János mennyei Jelenéseiben (13. rész 18. v.) előforduló 666, melyhez a régiek sok kalandos magyarázatot füztek. Jelzi pedig ez a szám a kegyetlen Nerót, akitől, mint megjelenendő Antikrisztustól. még halála után is folyvást rettegett az üldözött keresztény nép. Apokaliptikus lovagoknak szokták nevezni a festőművészek azt a négy szellemet, melyek a János apostol mennyei jelenési könyvének 6. fejezetében úgy vannak feltüntetve, mint a betegség, háboru, éhség és halál jelképes alakjai. Ezeknek művészi ábrázolásában legkiválóbb mester Dürer volt.
