Aranygyapjas rend
Aranygyapjas rend (el tusan, el toison de Oro, Ordre de la toison d'or). E lovagrendet Jó Fülöp burgundi herceg 1429 jan. 10 én Brüggeben alapította, harmadik neje: Izabella portugál hercegnővel történt eyybekelése alkalmával, a Megváltó, Mária és szt. András tiszteletére, a keresztény hit és szentegyház védelmére, az erény s jó erkölcsök növelésére. A rendet IV. Jenő 1433. és X. Leó pápák 1517-ben megerősítették. A felvételnél eleitől fogva főkellékek voltak: előkelő nemesség és kiváló szolgálatok. Az első két században ezt az egyosztályu rendet csak fejedelmi személyeknek s a legmagasabb nemességnek adományozák. A rendkáptalan, mely az összes rendlovagokból áll, eleinte évenkint, később minden harmadik évben összeült, utóbb csak a rend nagymesterének összehivására, midőn uj tagjait általános szavazattöbbséggel választották. A nagymesterek a burgundi hercegek, s utánok a spanyol királyok voltak. 1559-ben tartották az utolsó káptalant. II. Fülöp engedélyt nyert XIII. Gergely pápától, hogy a rend Lovagjait maga nevezhesse ki, ez időtől á lovagok száma, mely alapítása idejében 25, három év mulva 31, 1516-ban V. Károly alatt 51 volt nem volt meghatározva. Burgundi Máriának Miksa osztrák főherceggel történt házassága folytán (1477) a rend nagymesteri méltósága a Habsburg-házra szállott s midőn a Habsburg-ház spanyolországi ága kihalt, VI. Károly és V. Fülöp, mindenik magának követelte a rendtagok kinevezésének kizárólagos jogát. Az 1725-iki bécsi békében kötött egyesség szerint mindkét uralkodó gyakorolhatja a kinevezésjogát, de az osztrák rendház sohasem ismerte el a rend spanyolországi ágát s az ott történt kinevezéseket. Ausztriában fejedelmi személyek, főnemesek s mind katolikusok képezik a rend tagjait, a spanyolországi rend tagjai között hol a felvételnél 7500 frk. fizetendő több polgár, 11 protestáns és 2 mohammedán is van. A rend jelvénye: arany kosbőr, mely kékzománcos, lángokat szóró tűzkövön függ, mely felett Ausztriában arany szalagon egy sárkányölő férfiu s a szalag kanyargó végein, kékzománcos alapon e jelmondat áll: «Pretium laborum non vile». E jelvényt ünnepnapokon tüzet szóró tűzkövekből és acélokból összeállított aranyláncon, rendesen piros szalagon viselik. A rend öltözéke Ausztriában skarlát bársony, fehér tafotával bélelt hosszu öltöny, felette bíborszín, fehér selyemmel bélelt köpeny, melynek szegélyzete a tűzkő és acél motivumát mutatja, szélein fehér selyem szalagon többször ismételve: «je l'ay empris» jelmondat van kivarrva, bíborvörös, aranynyal hímzett bársony föveg, veres cipők és harisnyák. A spanyol rendtagok öltözéke hasonló, de köpenyük nincs. A. rend ünnepét Bécsben szt. András napján, vagy a következő vasárnap ülik meg.
