Arminius,
Arminius, 1. a cheruszkok vezére, szül. Kr. e. 17-ben. Ifju korában az akkori szokás szerint római hadi szolgálatba lépett, Augustustól ezért polgárjogot s lovagi rangot kapott. Visszatérve Germaniába, nőül vette Thusneldát, akit apjától, Segestestől megszöktetett volt. Akkortájt Quinctilius Varus volt Germania helytartója. Dölyfösségével, de még inkább a római igazságszolgáltatás s egyéb intézkedések alkalmazásával vérig sértette a germán alattvalókat. A. titkon az elégületlenek élére állott s Varust, hogy biztos hadiszállásából kicsalja, azzal a koholt . hírrel lepte meg, hogy az egyik néptörzs föllázadt. Hiába figyelmeztette apósa a római vezért az árulásra, Varus föltétlenül bizott Arminiusban. Mialatt 3 légióra rúgó seregét a lázadónak mondott néptörzs ellen vad, zord vidéken keresztül vezette, A. hátulról megtámadta s a teutoburgi erdőben Kr. u. 9-ben teljesen megverte. Varus kétségbeesésében saját kezével vetett véget életének. A rómaiak sietve odahagyták Allszo várát s a Rajna balpartjára huzódtak. Augustus Germanicust küldte A. ellen. Germanicus hatalmába keríthette ugyan nejét Thusneldát, de ismételt győzelmei dacára, mégis kénytelen volt visszavonulni. A. erre a cheruszk szövetség élén megtámadta a markomán szövetség vezérét Marbodot és elősegítette bukását. Mivel azzal gyanusították, hogy egyeduralomra törekszik, rokonai 21-ben megölték. özvegye és fia, Thumelicus, a rómaiak fogságába esett. Regényes és mondás sorsukat Kalm tárgyalta a Ravennai viador c. drámában, Piloty pedig nagyhírü képen örökítette meg emléküket. A németek a Grotenburgon Detmoldnál, 1875-ben leleplezett óriási szoborral adóztak emlékének. V. ö. Pöttger, Hermann der Cheruskerfürst (Hannovera, 1874). Hogy az «Arminius» név nem azonos a német Hermann-nal, azt már többen bebizonyították. Utoljára Hirschfeldt: über den Namen des Arminius. Hermes X.
2. A. Jakab, l. Arminiánusok.
