Ballagófű
Ballagófű (növ.), balla, barlangkóró, boszorkánykóró, ballangkóró, barlangófű. Azért nevezik így, mert elszáradván és tövétől elszakadván, a kisebb szél is maga előtt kergeti s bebarangolja a sikságot. Más nevei kamborz, szükségfű, ördöglova, sófű, szakafű (Benkő), savar (Diósz.), Salsola L., a libatalpfélék (Chenopodiaceae) családjának v. a róla nevezett alcsalád (Salsoleae) füvei, ritkán félcserjéi, 40 fajjal mind a két földrésznek mérsékelt és szubtrópusi tájain, nemkülönben a sós steppéken. Leginkább szikes és sós helyeken, homokon vagy a tengerparton növő kövéres füvek, keskeny, váltakozó levelekkel, a levél tövében nyugvó zöldes, leples virágokkal. Hazánkban három faja van: 1. a S. Kali L. a haza homokos és dombos részein; levele árképü, szúrós, leple őszre megnagyobbodik, s porcogónemü és rózsaalaku; 2. a S. Tragus L. (bakfű) a tengerparton kövérebb és kopaszabb (Freyn megfordítva ezt az utóbbit mondja S. Kali-nak s a belföldi alakot S. Tragusnak); 3. S. Soda L. (Kali majus), alsóbb levele átellenes, mind félhengerded, kevésbbé szúrós; az Alföld szikes pusztáin, B.-Gyulán a szikes föld vetése közt is előfordul. Mind szódafőzésre használják. Az utóbbit néhol saláta gyanánt eszik.
