Bulcsu
Bulcsu Károly, családi néven Palcsó, szépirodalmi és egyházi iró, szül. Kassán 1823 ápr. 8., megh. Kecskeméten 1865 aug. 20. Iskoláit Sárospatakon, Késmárkon végezte; teologiát hallgatott, de a papi vizsgálatot csak 1859., mikor már ügyvéd és tanár volt, tehette le, mert diákkorában attól Armány c. pajkos drámája miatt eltiltották. Iskolái végzésével a gróf Teleki házhoz került nevelőnek Pestre, hol elvégezte az egyetemen a jogot, ügyvédi vizsgálatot tett, s ügyvédi gyakorlatát 1848. Kassán meg is kezdte. Kitörvén azonban a szabadságharc, ő is beállt önkénytesnek, s mint érdemjellel kitüntetett főhadnagy kapitulált komáromban. Ekkor az ügyvédséggel felhagyott, s előbb Losoncon és Halason, később Kecskeméten tanár lett, s itt meg is halt. Irt verseket és egyházi beszédeket; előbbiek korának szépirodalmi lapjaiban jelentek meg. Bár őú is az 50-es évek színtelen szentimentális költői közé tartozik, a kritika s annak az időbeli legtekintélyesebb képviselője Erdélyi János elismeréssel nyilatkozik költészetéről. (Legujabb magyar lira, Budapesti Szemle és Erdélyi J. Tanulmányok 1890.). Nevezetesebb munkái: Vladár. Magyar tündérrege, Pest 1858; Bulcsu Károly költeményei, Kecskemét 1860; Gyász és sirbeszédei. Debrecen 1871. Összeszedte s kiadta Ferenczy Teréz költeményeit: Téli csillagok címmel (Pest 1864).
