Czakó Zsigmond
Czakó Zsigmond, szinész és drámairó, szül. Deésen, Erdélyben 1820 jun. 20., megh. 1847 dec. 14. Atyja, Czakó János birtokos, nemes, kir. perceptor, és anyja, lászlófalvi Velics Katalin, úri nevelésben részesítették. Iskoláit Kolozsvártt kezdte, majd a nagyenyedi kollégiumba ment, de onnan hirtelen távozott, állítólag mert nehány tanulótársával egy új vallás alapítása végett szövetkezett, melynek alapelve a természetimádás lett volna, mely világnézet később Leona c. drámájában is feltünni látszott. Ezalatt atyja, ki minden vagyonát alkémiai kisérletekre költötte, megbukott, s így, miután senki nem nyujtott neki segélyt, kénytelen volt tanulmányait megszakítani és csalódások meghasonlott kedélyüvé, bizalmatlanná és embergyülölővé tették. Először Páli Elek társulatánál működött, és itt irta Chantrey család c. első színművét, de sem ezt, sem Festő és Vampyr c. drámáját, melyet már mint a nemzeti szinház kardalnoka írt, nem fogadták el előadásra. 1842. Pestre jött, s itt alkalmazták a nemzeti szinház énekkaránál csekély fizetéssel. A Kalmár és tengerész (dráma 4 felv., Pest 1845; először adták a nemz. szinházban 1844., s azóta 40-szer) és a Végrendelet (dráma 5 felv., u. o. 1845. u. akkor adták először) c. színművei egyszerre a legjobb drámaírók sorába emelték, és az akkor divatos irányu darabok a közönségnek nagyon tetszettek.
Nemcsak pályatársai igyekezték kedvét éleszteni, hanem anyagi helyzetén könnyítendő, Ráday Gedeon országos főigazgató régibb, elavult fordítások kijavításával bizta meg, a karénekléstől fölmentették, fizetését megjavították, s jóakaróinak aláirásából begyült összeg árán drámáit kinyomatták és az egész jövedelmet gyámolítására szentelték. De az első siker után irt drámái (Leona, tragédia 4 felv., Pest 1846, előadták u. akkor, Könnyelmüek, először adták 1847.) jóval gyöngébbek voltak. A közönség, mely többet várt tőle, hidegebb lett, a kritika szigorubb, s ez végkép elkeserítette a különben is beteg kedélyü fiatal költőt. Eddigi művénél jobbat akarván teremteni, megirta János lovag c. történeti tárgyu színművét, de barátjai, kiknek a kéziratot fölolvasta, nem találták azt oly kitünőnek mint ő maga, s lényeges hibákat fedeztek fel benne. Mindez annyira leverte, kétségbeejtette, hogy be sem várva darabja előadását, a Pesti Hirlap szerkesztőségében főbelőtte magát. Petőfi és Arany szép költeményekben siratták el a nagy, bár egyenetlen tehetségü és önmagával meghasonlott költőt, ki Szigligetivel együtt a 40-es évek irodalmában a francia romantika hatása alatt a szini hatás elvét képviselte, azt jelentékeny költői törekvéssel kötötte össze s darabjaiul a modern társadalom viszonyaiba nyúlván, szertelenségei dacára is ritka érdeket tudott kelteni. Összes műveit Ferenczy adta ki a Nemzeti könyvtárban, Budapest 1883-84. V. ö. Szinnyei: M. Irók Élete, Beöthy: Irod. tört. II.; Ferency: Életrajz C. műveinek kiadása előtt; Greguss: Tanulm. stb.
