Dandolo
Dandolo, a velencei 12 patricius-család egyike, melynek ősei az első dogét választották. Tagjai kötül felemlítendők: 1. Henrik, szül. 1108 körül, megh. Konstantinápolyban 1205 jun. 1. Ő alapította meg tulajdonképen Velence főhatóságát a Kötéptengeren. 1173., mikor konstantinápolyi követ volt, Manuel császár megvakíttatta (bár e műtét nem sikerült teljesen). 1192. dogévé választatván, ujra meghódoltatta Isztriát, hasonlóképen Padovát is és 1195. Modena mellett megverte a pisaiakat. Mint a IV. keresztes hadjárat vezére, elragadta Zárát a magyaroktól és azután Konstantinápoly ellen vezette kalandor hadát, melyet 1204 ápr. 13. rohammal bevett és kiraboltatott. Megalapította azután a latin császárságot, mi által Velence a kelet-római birodalom nagy részének ura lett. D. siremlékét, mely a konstantinápolyi Sophia-templomban volt, a törökök 1453. szétrombolták. 2. D. János, a 48-ik doge, 1279-1291-ig, ki IV. Honorius pápa követeléseivel dacolt.3. D. Ferenc, az 52-ik doge, 1328-39; a köztársaságot, mint annak követe, felmentette V. Kelemennél a pápai átok alól; a hatalmas Scala Márton legyőzésével birtokot szerzett a köztársaságnak Olaszország szárazföldjén («terra ferma») és szabad hajózást a Pó folyón.4. D. András, az 54-ik doge 1343-54-ig, szül. 1309., megh. 1354 szept. 7. Szövetkezett a pápával, a görög császárral és a johannitákkal a törökség ellen, szerződést kötött a tatárokkal és ez által a köztársaság Fekete-tengeri kereskedelmét helyreállította. A magyar fenhatóság alá kivánkozó Zárának felkelését szintén elnyomta. Barátja volt Petrarcának, irt egy Chronicum Venetorum c. művet (Velence története latin nyelven) és megbizásából készült a Liber blancus és Liber albus cimü oklevélgyüjtemény. Munkáját utóbb Caresini folytatta. V. ö. Thomas és Tafel: Der Doge D. (Müncheni akad. 1885); Simonsfeld: A. D. (u. o. 1876).5. D. Jeromos, olasz iró, szül. 1796 jul. 26., megh. 1866 márc. 26. Mikor Velence köztársasággá lett, D. rovigoi kormányzó, majd chioggai kormánybiztos lett. Később a dei Frari állami nagy levéltár igazgatója volt. Munkái: Osservazioni sui quattro cavalli della basilica di San Marco (Velence 1817); Alcune parole al Lloyd di Vienna e suoi correspondenti sul porto franco di Venezia (u. o. 1858); La caduta della republica di Venezia ed i suoi ultimi cinquant'anni (u. o. 1855); Il Carmagnola (u. o. 1865); Cenni biografici di alcuni illustri Bergamaschi (u. o. 1857).6. D. Tulliusz gróf, olasz iró, szül. Vareseben 1801., megh. Urbinoban 1870 ápr. 6. Egyházi szellemben irt történelmi munkái közül említendők: Firenze sino alla caduta della republica (Milano 1843); Studii sul secolo di Pericle (1835); Studii sul secolo d'Augusto (1837); Roma e l'imperio sino a Marco Aurelio (1844); I secoli de' sue sommi italiani Dante e Colombo (1852); La signora di Monza e le streghe del Tirolo (1855); Roma pagana e cristiana (1860);Il secolo di Leone ex (1861-68); Storia del pensiero nei tempi moderni (1870-71).7. D. Vince gróf, olasz kémikus és agronomus, szül. Velencében 1758 okt. 26., meghalt Vareseben 1819 dec. 12. Tagja volt a Cisaplini köztársaság nagy tanácsának, azután sok ideig Dalmácia kormányzója s itt szerzett érdemeiért I. Napolen grófi rangra emelte. Munkái: Fondamenti della fisico-chimica applicati alla formazione de'corpi e de'feromeni della natura (Velence 1796); Les hommes nouveaux, ou moyens d'opérer une régénération morale (1799); Enologia (Milano 1812); Il buon governo de' bachi de seta (u. o. 1816); Storia de' bachi da seta (u. o. 1818-19). Memoire-jait Compagnoni adta ki (Milano 1820).
