Desmoulins
Desmoulins (ejtsd: Demulen) Benoît Kamill, a francia forradalom legkiválóbb alakjainak egyike, szül. Guiseben (Picardia) 1760 márc. 2., kivégezték Párisban 1794. ápr. 5. Jogi tanulmányainak elvégzése után ügyvéd lett s rajongó lelkesedése a szabadság és egyenlőség iránt korán belesodorta a nagy forradalom árjába. D. egyik főhőse 1789 julius 14-nek; jul. 11. is ő izgatta a népet felkelésre, a Palais Royal kertjében falevelet tüzvén kalapjára, megadta a jelt a kokárdák viselésére. Mint lapszerkesztő (Révolutions de France et du Brabant) Rousseau politikai elveit hirdette s a nép felségelve mellett küzdött. Szoros összeköttetésben állott Robespierrerel és Dantonnal, de bár Robespierre ifjukori barátja volt, inkább vonzódott Dantonhoz, kivel a cordeliers klubbot alapította s kivel együtt főrésze volt az 1792 aug. 10. eseményekben és a szeptemberi mészárlásokban. A konventbe mint Páris egyik követe lépett be; a hegypárthoz tartozott s a király halálára szavazott. Ellensége volt a girondistáknak, de óhajtotta velök a kibékülést s megkisérlette őket a vérpadtól megmenteni. Ez idő óta a folytonos kivégzések utálattal töltötték el s ezért adta ki 1794 január a Vieux cordelier c. lapot, melyben a maró gúny fegyverével támadta meg a rémuralom kolomposainak zsarnokságát. De ezáltal Robespierrerel is ellentétbe jutott és kiválóan St. Just-szel és Héberttel; ezek vádja alapján 1794 március 31-én Dantonnal elfogatott és hat nappal később kivégeztetett. Tizennégy nappal később szép, fiatal neje követte a halálba, ki férjét hasztalan igyekezett megmenteni. D. minden tulzásai és nagy tévedései mellett is a francia forradalom egyik legrokonszenvesebb alakja. Emlékét szülővárosában 1890. felállított szobra és munkái őrzik; ezek közül a kiválóbbak: Discours de la lanterne aux Parisiens (2. kiad., Páris 1792); Histoire des Brissotins, au fragments de l ' histoire secrete de la révolution et des six premiers mois de la république (u. o. 1793); Satiers du choix des meilleurs pieces de vers qui ont précédé et suivi la révolution (U. o. 1792). Opuscules (Marseille, Strassburg és Páris 1790). Munkáit kiadta Matton (1838) és ujabban Claretie (Paris 1874, 2 köt.), ki életrajzot is csatolt hozzá. Legujabb életrajzát megirta Dodart (Paris 1889). V. ö. Fleury és Despois életrajzi műveit D.-ról. Robinet, Le proces de Dantonistes, 1879. Aulard, Les orateurs de la législative et de la convention 1885-86. 2 köt.
