Diplomáciai honárulás
Diplomáciai honárulás. Honárulás, melyet a m. btkv. hütlenségnek nevez, az államnak mint önálló individualitásnak mint nemzetközi jogalanynak megtámadása, az állam külbiztonsága elleni merénylet, ellentétben a felségsértéssel, mely az államnak mint egyénnek megtámadása. Az egyik, az első, mint Liszt találóan mondja: Angriff auf Bestand und Sicherheit des Staates als eines Gliedes der Völker-familie, a másik Angriff aug Bestand und Sicherheit des Staates als eines Einzelindividuums. A hütlenség tehát több államnak létezését tételezi fel, mig a felségsértés alá eső merényletek sajátszerü jellegöket nem vesztenék el akkor sem, ha a megtámadott állam egyedül léteznék a világon, vagy ha az egész világ egy egységes államot képezne. A honárulást katonai és diplomáciai honárulásra szokás osztani a szerint, amint hadi v. másnemü mindamellett a törvény által meghatározott esetekre szorítkozó megtámadásról van szó. A kettő között a büntett alanyait illetőleg az a lényeges különbség, hogy az elsőt csak belföldi, tehát hazánkban csak a magyar honos követheti el, mert csak ez hüségre kötelezett fia annak a hazának amely ellen az ellenséget segíti. A külföldiek ellen a nemzetközi hadi szabályok alkalmazandók. A D.-nak alanya ellenben külföldi is lehet, rendszerint azonban csak akkor, ha hivatalánál v. különös megbizatásánál fogva hüségre volt kötelezve, s ezt a viszonyát az államhoz használta fel az árulás elkövetésére. Az osztrák-magyar monarkiának másik állama a magyar állammal egyenlő védelemben részesül, tekintve, hogy a btörvényeknek nem jogok alkotása, hanem létező jogoknak oltalma képezi feladatát, a törvény által elfogadott s szentesített közjogi helyzetnek szükségszerü s természetes folyománya. A D.-nak a magyar btkv. szerint tárgyát oly okirat, adat vagy tudósítás képezi, mely a magyar államnak vagy az osztrák-magyar monarkia másik államának biztonságát v. más fontos érdekeit illeti.
Elkövetési cselekedet: az ily okirat-, adat vagy tudósításnak közvetlenül vagy közvetve az ellenséggel való közlése. Büntetése: ha a bünös az okirat, adat vagy tudósítás birtokába, illetőleg tudomására a) hivatásánál v. különös megbizatásánál fogva, vagy b) erőszak, lopás, sikkasztás vagy csel által jutott, 10-15 évig terjedhető fegyház; ha pedig nem ily módokon jutott a titkos okirat, adat v. tudósítás birtokába illetőleg tudomására, feltéve, hogy annak titkos voltát tudta, 5-10 évig terjedő fegyház. A hivatalnoknak vagy különös megbizottnak titoktartási kötelezettsége tovább terjed mind azoké, kik a sértett államhoz ily viszonyban nem állanak; mert mig emezeknél az ellenséggel való közlés állapítja meg a tényálladékot, amannál az okirat-, adat- vagy tudósításnak más hatalom kormányával nem abból a célból való közlése, hogy az az ellenségnek tudomására jusson, vagy egyébkénti nyilvánosságra hozatala is elegendő. Ez esetben a büntetés 5 évig terjedhető államfogház.
