Dongola
Dongola, Alsó-Nubia egyik vidéke; a Nilus mindkét partján terül el Dar-Mahasztól Dar-Sekieig mintegy 260 km.-nyi hosszuságban. A föld a Nilus partjain és szigetein termékeny, de a folyótól távolabb már a sivatag-természet az uralkodó. Éghajlata, ámbár a forró égöv alá esik, nem tikkasztó, sőt dec. és jan. hónapokban, ha a DK-i szél fuj, tetemesen le is hül (Rüppel dr. 10°-ot talált). A Nilus májusban kezd áradni. Legbővebb termést a datolyafák, a buza ad. A pusztákban az oroszlán, sakál, hiéna és gazellák tenyésznek. A legfontosabb házi állatok a ló és a juh. A lakosok két főosztályra oszthatók: ezek a barabrák, a régi etiopiaik utódai és a Hedsarból származó arabok származékai; mindnyájan Mohammed vallását követik. Számukat 1874. Munzinger 250000-re becsülte. A régi főváros U-Aguze-D. a terület D-i részében, a Nilus jobb partján volt és most teljesen el van hagyatva. Az ókorban, Dongu néven igen jelentős szerepet játszott. Az uj főváros D.-el-Dsedideh v. D.-el-Urdu v. Marakah, a régitől 120 km.-nyire fekszik ÉÉNy-nak, dr. Hartmann szerint 1860. 8-10000 lak. D. történelméből keveset tudunk. Rüppel dr. szerint a XVII. században több törzs között oszlott meg; ezeknek fejei (Arago, Handak, Kortis melekjei) a Szennarban székelő Fungi dinasztia fenhatóságát ismerték el. Nagyobbrészök azonban kevéssel utóbb a sekiei araboknak volt kénytelen meghódolni. Ezeknek uralmát az Egyiptomból kiüzött mamelukok törték meg, akik az uj fővárost is alapították. Ez az állapot 1821-ig tartott, amidőn Ibrahim basa Egyiptom számára hódította meg, azt az egyiptomi Szudán legészakibb tartományává alakítván. 1885 óta a mahdi hivei tartják megszállva.
