Drobisch,
Drobisch, 1. Gusztáv Tivadar, német iró, szül. Drezdában 1811 dec. 26., megh. u. o. 1882 ápr. 25. Iratai leginkább népies humorisztikumok: Humoresken und Satiren (Lipcse 1845); Amarillen und Bartnelken (u. o. 1857); Kunterbunt (Löbau 1865); Humorist. Liedertafel (Lipcse 1863); Bunte Glasuren (Drezda 1865) stb. Irt nehány operaszöveget, vigjátékot, tört. szomorujátékot és regényt.
2. D. Károly Lajos, zeneszerző, az előbbeni testvére, szül. Lipcsében 1803 dec. 21., megh. mint egyházi zenekarmester Augsburgban 1854 aug. 26. Főképen egyházi zenedarabokat szerzett, mint: miséket, requiemeket s a következő oratoriumokat: Bonifacius, Az üdvezitő utolsó órái, Mózes a sinai hegyen stb.
3. D. Móric Vilmos, német filozofus és matematikus Herbart iskolájából, szül. Lipcsében 1802 aug. 16. Ott tanult az egyetemen, ott habilitáltatta magát 1824., ott lett 1826. rendkivüli, 1842. rendes tanára a filozofiának, 1826-tól 1868-ig egyszersmind a matematika r. tanára is volt. Herbart rendszerének egyik oszlopos embere volt Németországban, a legelsők közül való, a kik e rendszer fontosságát fölismerték és hirdették, s mint matematikus, ki a matematika tanításához filozofiai élt, a filozofiába matem. világosságot vitt, e rendszer matematikai részeinek (a lélektanban) védője és fejlesztője. Miután már 1828. kritikai folyóiratokban ismertette Herbart lélektanát és metafizikáját, néhány pedagog. munka után föllépett első nagyobb filoz. művével: Beiträge zur Orientirung über Herbarts System der Philosophie (Lipcse 1834). Ezt követte még ma is becses és közkézen forgó logikája: Neue Darstellung der Logik nach ihren einfachsten Verhältnissen, nebst einem logisch-mathem. Anhang (1836., azóta több izben átdolgozta, 5. kiadás 1887); Quaestionum mathematico-psychologicarum spec I-V. (Lipcse 1836-1839); Grundlehren der Religionsphilosophie (1850); Emp. Psychologie nach naturwissenschaftliche Methode (1842); Erste Grundlehren der math. Psych. (1850); Über die math. Bestimmung der musik. Intervalle (1846); Die moralische Statistik und die menschl. Willensfreiheit (1867); Über die Forbildung der Phil. durch Herbart (1876); Kant's Ding an sich und sein Erfahrungsbegriff (1885). Drobisch nem puszta követője Herbartnak; a metafizikában eltér tőle s a vallásbölcsészetben a filozofiát ki akarja békíteni a vallással; módot talál rá, hogy a személyes istenség fogalmát fölvegye rendszerébe s ethikájának sarkpontjává tegye.
