Droste-Hülshoff
Droste-Hülshoff Anette Erzsébet bárónő, német költő, szül. Hülshoff családi birtokon Münster mellett 1797 jan. 10., megh. 1848 május 24. Meersburg várán, sógorának, Lassberg bárónak (l. o.) birtokán, hol betegeskedése miatt 1841 óta lakott. Kitünő tudományos nevelésben részesült, korának számos kiváló férfiával volt személyes ismeretségben s folytatott levélváltást, de folyton küzdött gyenge testének bajaival s nem is ment soha férjhez. Művei: Gedichte (1838); Das geistliche Jahr (vallásos költemények, 1852) és Letzte Gaben (1860). Összes munkáit kiadták Schücking Levin, régi barátja (1878, 3 köt.) és Kreiten Vilmos (1885, 4 köt.). D. a jelen századi német költők közt előkelő helyet foglal el, a nőköltőket mind messze tulhaladja; férfias szellem, mély fölfogás, szerkezeti művészet és alaki tökély jellemzi minden művét. Legjelesebbek hangulatos rajzai és költői elbeszélései, melyek közt több kitünő ballada van. Előszeretettel veszi tárgyait szükebb haája, Wesztfália világából, melynek komor természetét megragadó erővel tudja festeni. Egyes balladái e műfaj remekei közé trtoznak, igy; Die Schlacht im Loener Bruch; Der Geierpfiff, Die Krähen, Sommernachtstraum, Die Schwestern, Die Vergeltung stb. Novellái közül legsikerültebbek: Die Judenbuche. Vallásos költeméneiben buzgó katolikus. Életéről s költészetéről irtak Schücking Levin (2. kiadás 1871), Claassen (2. kiad. 1883), Hüffer (1886), Landois (1890), Jacoby (1890). Levelei 1877. jelentek meg.
