Drótkötél,
Drótkötél, vas, acél vagy más fém drótszálaiból készített gömbölyü vagy lapos fonadék. A D.-t mindenütt használják, ahol a kenderkötél hamar elkorhadna, vagy azt a szükséges szilárdság elérése céljából igen vastagra kellene készíteni. A D.t- különösen a bányaszállító gépekhez, kötélpályákhoz, függő hidakhoz, vontató hajózáshoz, kompokhoz, gépészeti berendezések munkaátviteléhez, elektromos kabelekhez stb. használják. A drótkötél első alkalmazása Albert bányatanácsos érdeme, ki az 1827-ben a Clausthali (Harz) Ferenc Ágoston aknában használta. Az illető, 1824-ben feltalált eljárása szerint 4 darab 20-45 méter hosszu drótszálat vesz, ezeket kiegyenesíti és egymás mellé fekteti, kihegyezvén a drótszálak végét, azokra 30-40 darab egyenletesen szétosztott 4 lyuku, négyszögletes deszkát C (1. ábra) huz, azután a drótszálak kihegyezett végét az A forgatókulcs áthuzása után satuba fogja. Ennek megtörténte után egyik munkás elkezdi a kulcsot csavarni és maga felé huzni, miközben 160 mm.-el a kulcsot visszahuzza.
1. ábra. Albert drótkötélfonó készüléke.
A csavaráskor a négyszegletes C-táblák segítségével az ott álló fiuk is csavarják a drótszálakat s amennyire az A-kulcsot forgató munkás hátrafelé megy, annyira huzzák vissza a deszkát, ugy hogy azokat a munka előrehaladása szerint rendre lehuzzák a drótszálak szabad végéről. A drótszálak szabad végének összebogozódását külön munkás akadályozza meg. Ha munka közben egyik drótszál fogyni kezd, ekkor a C-tábla megfelelő nyilásába bedugják az uj drótot annyira, hogy a két drótszál egymást 1000 mm. hosszuságban érintse. Midőn a munkás az A-kulcscsal az uj dróthoz ért, ezt annak középnyilásába dugja és a munkáját 0,5 m. hosszuságban tovább folytatja, ekkor a kulcs megfelelő srófszegét kisrófolja és a régi drótszálat a középnyilásba, az uj drótszálat pedig a szabad oldalnyilásba dugván, a zárósróf visszahelyezése után munkáját a megkezdett módon folytatja. Az elkészített fonalakat háromszorosan fogják be a D-deszkák és a B-kulcs közé és a leirt módon kötéllé csavarják. A D. két végét vékony kötő dróttal kötik össze, v. pedig a szálakat egymásra csavarják és ónforraszszal elforrasztják.
2. ábra. Bedson drótkötélfonó gépe.
A D. gyártás leirtuk egyszerü módja a fokozódó kereslet miatt lassanként leszorult a használatból s helyét a drótfonó-gépek foglalják el. Az első ilyen gépet szerkesztette Wurm bécsi mekanikus. Ujabban a Bedson R.-féle gépet használják, melynek veleje a Wurm-féle gép szerkezetére vezethető vissza. Bedson gépét a 2. ábra tünteti elő. A szerkezet főrésze az S és S1 tárcsa, melyek közül S az A-csapon forog, S1 pedig az r csigán gördül. A két tárcsát a és b rudak foglalják össze. Az utóbbiak tartják l1 csapágy segítségével az 1 korongot és a T-dobot, l2 csapágy segítségével az 2-vel jelzett drótvezetéket és l3 csapágy segítségével a 3-mal jelzett gerendelyt. Ezen a gerendelyen van az ide-oda mozgó rovátos N-henger, a K1 kupkerék és a W szijdob. Az S1 tárcsán van a megosztott 5 tengely, mely a K, K4 K2 kupkerekeket és az r1 bolygó kerekeket tartja, ugyancsak ezen van a 4 tengely, melyre a K3 kupkereket és a W1 vezető csigát ékelik. Az F1 állványon van a szilárd R-kerék és a lyukas p lap. Midőn a hajtó szijat a laza L szijdobról a felékelt V-szijdobra tolják, elkezd az SS1 tárcsa forogni s mivel az utóbbival r1 fogaskerék szorosan összefügg, az utóbbi a szilárd R-kerék körül forog és az összes forgatható géprészeket a nyil irányában forgatni kezdi. E forgatás következtében a T dobra erősített drótszálakat a K3 kerékkel hajtott W1 korong és a W szijdobajtott T dob előre huzza, az S1S1 tárcsa pedig összecsavarja. Hogy az O gyürün áthaladó kész kötél a T dobon egyenletesen tekeredjék fel, az O-gyürü tartására való 2 rudat N korong rovatába illő s2 kar fel és le mozgatja. E géppel 12 mm. vastag kötél fonható. A vastagabb kötelek fonására más gépet használnak; ez két főrészből áll. Az egyiket elkészítik a fonalat, a másikon a kész fonalat kötéllé egyesítik. A lapos D.-ket párvonalosan egymás mellé fektetett és dróttal, srófokkal v. szegecsekkel összeerősített drótkötelekből készítik. A dróttal való u. n. összevarráshoz külön gépet használnak. V. ö.: Japing E, Draht und Rahtwaaren (1884), Karmarsch u. Heeren, Technisches Wörterbuch (III. Kiad. 1877. 2. köt.). Némi tekintetben a D.-ekhez tartozik az u. n. tüskés drót, mely rendszerint két összefont drótszálból áll, melyek közé drótból vagy lemezből készített tüskéket dugnak. A tüskés drótot kerítésekhez használják. Európában ezeket a drótkerítéseket Felten és Guilleaume carlswerdi (Rajna mellett Mülheim) cég honosította meg. A 3. ábracsoport A-L ábrája a használatos alakokat tünteti elő.
3. ábracsoport.
