Ducamp
Ducamp (ejtsd: dükán) Maxim, francia iró és művész, szül. Párisban 1822 febr. 8. Már fiatal korában megfordult a Keleten, 1848. a juniusi napok alatt kitüntetéssel harcolt a felkelés ellen és 1849-1851. a kormány megbizásából második nagy keleti utjára ment, amelyről Égyépte, Nubie, Palestine et Syrie (1852) és Le Nil, Égypte et Nubie (1854, 4. kiad. 1874) c. műveiben, első utjáról pedig Souvenirs et paysage d'Orient-jében ad számot. Visszatérte után a költészetre és regényirásra adta magát. Politikai magatartása nagyon ingadozó lévén, D., ki 1848-ban konzervativ volt, 12 évvel utóbb a sziciliai garibaldi-expedicióhoz csatlakozott, 15 évvel utóbb pedig Les convulsions de Paris (1875-1879, 4 köt., 6. kiadás jelent már meg) cimen megirta a kommunista-felkelésnek egyoldalu történetét, melylyel a köztársaságiak gyülöletét vonta magára. Lirai tehetségéről tanuskodnak: Chants modernes (uj kiad. 1860); Les Convictions (1858) és Chants de la matiére c. művei. Regényei közt: Mémoires d'un suicidé (1853); Les six aventures (1857); L'homme au bracelet d'or (1862); Les buveurs de cendre (1866); L'eunuqu, moeurs musulmanes a nevezetesebbek. Ujabb művei: Orient et Italie, uti emlékek (1868); Les ancętres de la commune, L'attentat Fieschi (1877); Histoire et critique. Études sur la révolution française (1877). Főműve: Paris, ses organes, ses fonctions et sa vie (1869-75, 6 köt., 7. kiad. 1884) a legnevezetesebbek azok közt, melyeket e században a világvárosról irtak. Említendők még: Souvenirs littéraires (1882-83, 2 köt.) és La charité privée á Paris (1884). D. 1880. a francia akadémia tagja lett. Előbb a Journal des Débats állandó munkatársa volt, most a Revue des Deux Mondes-ba dolgozik.
