Duchesne-szakasz.
Duchesne-szakasz. A német btkvnek az 1876 február 26-iki nivella által utólag felvett 49. a. §-a két évig terjedhető fogházzal vagy hasonló tartalmu államfogházzal bünteti azt, aki mást valamely bűntettnek elkövetésére, vagy valamely bűntettben való részvételre felhí, ugyszinte azt, aki a felhivást elfogadja. Ha a bűntett, melyre a felhivás vonatkozik halállal, vagy életfogytiglani fegyházzal büntetendő, a büntetés három hónapi foháznál enyhébb nem lehet. Ugyanaz a bünetés éri azt, aki bűntettnek elkövetésére vagy bűntettben való részvételre ajánlkozik, ugyszinte azt, aki az ajánlatot elfogadja. A fogházbüntetés mellett a polgári becsületjogok elvesztése is kimondható s a bünös rendőri felügyelet alá helyezhető. A tisztán szóbeli felhivás vagy ajánlkozás, vagy ilyennek elfogadása azonban csak akkor büntetendő, ha a felhivás vagy ajánlkozás bárminemü előny nyujtásához köttetett. A szakasz a belga 1875 jul. hó 7. kelt hasontárgyu törvénynek utánzása, amelynek teljes cime: Loi contenant des dispositions pénales contre les offres ou propositions de commettre certains crimes. Erre a törvényre alkalmat az szoláltatott, hogy bizonyos Duchesne a belga jezsuita tartományi főnöknek Bismarck meggyilkolására ajánlkozott. Innen a szakasz neve. A német törvény még belga mintáján is tulmegy, amennyiben a belga törvény a büntetendőséget csak halállal vagy kényszermunkával (travaux forcés, szabadságvesztés büntetése, mely 10 évnél kisebb nem lehet) bűntethető bűntettekre vonatkozólag szorítja. Ez a rendelkezés a sikertelen felbujtási kisérletet büntetéssel sujtja, s a szakférfiak többsége nem is késett azt sajnos visszaesésnek nyilvánítani. A büntetendőségnek ily nagymérvü kiterjesztését az egyedül irányadó társadalmi szükség egyáltalán nem indokolja. A megkisérlett felbujtás büntetés alá vonása legfölebb a legsulyosabb büncselekményeknél, minő a gyilkosság, indokolható. A D. §-tól eltérő felfogás alá esik a bűntettre való felhivás, melyet a bünös sajtó utján vagy máskép, nyilvánosan a nagy közönséghez intéz, s melynek mint a közrend,a törvény kötelező ereje elleni merényletnek, igaztás cimén való büntetendőségét a tudomány s a törvényhozások egyhangulag elismerik.
