Ducis
Ducis (ejtsd: düszisz) János Ferenc, franciadrámairó, szül. Versaillesban 1733 aug. 22., megh. 1816 márc. 31. Hivataláról lemondott, hogy teljesen a szinirodalomnak szentelhesse magát; a forradalom hullámaiba nem vegyült bele és a Napoleontól felajánlott szenátori állást és 40 000 frank fizetést visszautasította; tántoríthatatlan hive volt XVIII. Lajosnak. Ő vállalkozott Shakespearenak a francia szinpadra való vitelére. Tetszéssel fogadták Hamlet-átdolgozását (1764), valamint Romeo et Juliette-jét (1772). 1778. adták elő Oedipe chez Adméte-jét, melyet 1779. Oedipe á Colonne c. darabbá alakított át. Ugyanabba az évben a francia akadémia is tagjává választotta. 1783. jelent meg tőle: Le roi Lear, 1784. Macbeth, amely mebukott. 1791. Jean sans terre, 1792. Othello, 1795. Abufár, mely legjobb darabja. Sokat gáncsolták D.-t azért, hogy Shakespearet a francia klasszicizmus Prokrusztés-ágyába akarta bele szorítani. Egyéb művei: Le banquet de l'amitié, költemény 4 énekben (1771) és több kisebb költemény, melyek Oeuvres cimmel jelentek meg (Paris, 1813, 3 köt., 1824, 5 köt.); Oeuvres posthumes-jeit Campenon (u. o. 1826, 2 köt.), Lettres de J. F. D. c. művet Albert adta ki (u. o. 1879). V. ö. Sainte-Beuve: Causeries du lundi VI., 436.
