Ducos
Ducos (ejtsd: düko), 1. Roger gróf, francia államférfiu, szül. Daxban (Landes) 1754., megh. 1816. A nagy forradalom kitörésekor ügyvéd volt, 1791. a büntetőtörvényszék elnöke, 1792. a konvent tagja s 1794. a jakobinus-klubnak elnöke lett. A király halálára szavazott. A direktorium alatt buzgó védője volt a köztársaságnak a királypártiakkal szemben, s különösen kitünt 1797 szept. 4. a deportáció-törvények szövegetése alkalmával mint az idősbek tanácsának elnöke. Erre aztán szülőföldjére vonult vissza, miglen Barras 1799. Merlin de Douai-vel együtt a direktoriumba meghivta. A brumaire 18-iki államcsiny után Bonapartet, Sieyést és D.-t az ideiglenes konzulátus tagjaivá választották s D. a szenátus alelnöke lett. I. Napoleon császár grófi rangra emelte. 1815. pedig az Elba szigetéről való visszatértekor Franciaország pairjévé tette. A második restauráció után mint királygyilkost számkivetésre itélték és ekkor Németországba menekült, hol egy évvel később Ulm környékén szekerének felfordulása következtében veszté életét.
2. D. János Ferenc, a francia konvent tagja, szül. Bordeauxban 1765. 1791. a törvényhozó gyülés, azután pedig a konvent tagja lett. Girondista létére ő is osztozott elvtársainak szomoru sorsában s 1793 okt. 31. vérzett el. Ismeretes ama beszéde, melyet az elitéltek utolsó bankettjén a kivégeztetés megelőző éjjelén tartott.
