Ducsics
Ducsics Nityifor, szerb történetiró, született Lugán, Raguza közelében 1833 dec. 3. Kolostorban növekedvén, később a belgrádi szemináriumba került, azután a belgrádi főiskolán szláv filologiát hallgatott. Hazájába visszakerülvén, az 1861-78. tartó szabadságharcban élénk részt vett, hogy nemzetét a török járom alól felszabadítsa. 1862. Cetinyében tanfelügyelői állást kapott. Innét Garasanin Ilyés meghivására Szerbiába ment, hol 1876. Szerbia fejedelme őt az ibari szabadcsapatok parancsnokává nevezte ki. 1878-80. a szerb skupstinában nyert helyet. D.-t ötször kinálták meg a szerb püspökséggel, de sohasem fogadta el e méltóságot. Harminc év óta működik az irodalom terén. Irt főleg történeti, régészeti, néprajzi és földrajzi dolgozatokat. Legelső művei: Hilferding Zbornikjában (Sz.-Pétervár) jelentek meg 1858. A zárai «szerb-dalmát magazinban», a szerb tudós társaság évkönyvében a zágrábi délszláv akadémia kiadványaiban, a belgrádi régészeti értesitőben, Csupics évkönyveiben, a Revue d'histoire diplomatique-ban stb. számos értekezése látott napvilágot; fordított oroszból és franciából, résztvett az ujabb szerb egyházi törvények szerkesztésében. Rendes tagja a szerb tudós társaságnak, diplomáciai történeti társulatnak Párisban. 12 rendjel tulajdonosa.
