Dufour
Dufour (ejtsd: düfur), 1. János Maria Leon, francia zoologus, szül. a Landes départementbeli St. Sever helységben 1782., ahol mint orvos működött 1865 ápr. 18. haláláig. Kiválóan az ízeltlábuak s ezek között a rovarok és pókok anatomiai viszonyainak tanulmányozásával foglalkozott. Ő fedezte fel a rovarokban élősködő Gregarinákat s a Félfödeles szárnyuakról Recherches sur les hémiptéres cimen nagyobb munkát irt.
2. D. Vilmos Henrik, svájci tábornok és geografus, szül. Konstanzban 1787 szept. 15., megh. 1875 jun. 14. Genfben szülőinek lakóhelyén sebészetet tanult, de katonai pályára szánván magát, szaktanulmányait a párisi műegyetemen végezte. Mint műszaki tiszt egyideig Korfu-szigetén szolgált; 1814. azonban visszatért Franciaországba s a száz nap alatt Lyon erődítési munkálatainak egy részét vezette. Napoléon bukása után Genfbe tért vissza s mint a műszaki hadosztály parancsnoka, mint mérnök s mint a mennyiségtan tanára szolgálta második hazáját; azután pedig a kezdeményezésére alapított thuni szövetségi katonaiskolánál a műszaki osztály vezetője lett, mely iskolában III. Napoléon is végzé tanulmányait. Ezalatt művei is ismeretessé tették nevét: De la fortification permanente (Genf és Páris 1824, 2. kiad. 1854); Géométrie perspective avec des applications á la recherche des ombres (1857); Mémorial pour les travaux de guerre (1820, 3. kiad. 1854); Instruction sur le dessin des reconnaissances militaires; Cours de tactique (Genf 1840, 2. kiad. 1851; ném. Tscharnertól, Zürich 1842) stb. 1827. ezredessé, 1831. pedig a táborkar főnökévé tették. 1833. megbizták Svájc nagy topográfiai térképének készítésével. Ezzel a feladattal csak 1865. készült el teljesen; mindamellett ezen munka a ferde világításnak alkalmazása által a kartográfia terén korszakalkotónak mondható. Mint a genfi képviselőtestület állandó tagja, heves pártviszályok közepette arra törekedett, hogy a törvények tiszteletben tartassanak s hogy polgárvér ne ontassék. 1847 okt. 21. a szövetségi tanács a szövetséges hadsereg fővezérévé nevezte ki, mely állásban a «Sonderbund»-ot, vagyis az elszakadt kantonokat gyorsan és győzedelmesen legyőzte, amiért diszkarddal és 40 ezer franknyi adománynyal tisztelték meg. Ekkor a külföldi hatalmak közül többen kedvező ajánlatokkal fordultak hozzá; ő azonban hű maradt hazájához s a szövetséges csapatok élén 1848. Svájc területét a badeni felkelők ellenében megvédelmezte. A neuenburgi viszály alkalmából a kormány Párisba küldötte, hol (1856. végén) a viszálynak békés kiegyenlítése érdekében működött. D. a savoyai kérdésben is járt Párisban, de ez izben eredménytelenül. 1864. elnöke volt a genfi nemzetközi kongresszusnak, mely a háboruban megsebesülteknek és az egészségügyi csapatoknak sérthetetlenségét mondotta ki. 1875. ujabb kitüntetés érte az érdemes férfiut, amennyiben a párisi nemzetközi földrajzi kongresszus tiszteletbeli elnökévé választotta. Halála után megjelent még a: Campagne du Sonderbund cimü műve (Neuchâtel 1875; németül a szerzőnek Sayous által irott életrajzával, Bazel 1876). Genfben 1883. emléket emeltek tiszteletére és a Monte Rosa legmagasabb csucsát is nevéről nevezték el. V. ö. Senn-Barbieux, Das Buch vom General D. (St.-Gallen 1878); Ochsenbein, Der General D. (Bern 1881).
