Dugványozás,
Dugványozás, a növények ivartalan szaporításának egyik neme, mely a kertészetben nyer tág alkalmazást, s abban áll, hogy az anyanövénynek egy szaporításra alkalmas részlete erőszakkal (vágással) elválasztatik attól, hogy kedvező életviszonyok megadása mellett belőle egy uj, az anyanövényhez hasonló növény keletkezzék. Az anyanövénytől elválasztott tag dugványnak neveztetik. Az elválasztott növényrész vágási felületén a fejlődésre képes sejtek gyorsan osztódnak, a seblapon egy kiforradás, az u. n. kallusz keletkezik, melyből azután az uj növény gyökérzete fejlődik; ha az elválasztott növényrész rügyeket visel, ugy az uj növény földfölötti része ezek kihajtásából származik; ha rügyeket nem visel (p. a levél- v. gyökérrészletek), az esetben az életképes szövetek oszlódásba indulnak, s u. n. kivételes, adventiv rügyek keletkeznek, s ezekből fejlődik a földfölötti rész. Melegség, nyirkos légkör s laza talaj kedveznek a dugványok fejlődésének. Legközönségesebb a fás-D., amely abban áll, hogy az egyéves, leveleiket elhullatott szárak őszszel v. kora tavaszszal lemetszetnek az anyanövényről 15-20 cm. nagyságban, s azután elültettetnek; ez a szőllő fő szaporítási módja; igy szaporíthatók továbbá a köszméte, ribizke, a birs, a Szt.-Iván alma stb.; néha az egyéves szárhoz hozzávágják a kétéves szár egy darabját is s az ilyen dugvány kulcsos dugványnak neveztetik (l. ábra. a közönséges, b kulcsos szőllődugvány). Ha valamely fás növény zöld hajtását v. pedig valamely kóros növény zöld szárát ültetjük el, akkor zöld D.-t végzünk; ezek megfogamzása már nehezebb mint az előbbieké, miért is nem a szabadba, hanem cserepekbe v. e célra elkészített ágyakba ültetik el a zöld dugványt, amelyek felnevelése sok növénynél melegházat is igényel; a zöld-dugványozást rendesen csak a virágoknál alkalmazzák, p. igy szaporíthatók a Verbena, Petunia, Pelargonium, Fuchsia, Heliotropium stb.; némelykor ritka fajták gyors elszaporítása céljából, a szőllőnél is alkalmaztatik. Ha akár a fás, akár a zölddugvány csak egyrügyni nagyságu, akkor rügydugvány a neve; ezek felnevelése a legtöbbször nehéz. Némely növénynél a leveleket dugdossák el a földbe nyeleikkel, vagy pedig csak magát a levél lemezét illesztik rá a földre, mely nagyobb leveleknél el is darabolható; az ilyen D. levél D.-nak neveztetik, s legjobban a Begoniánál s a Gloxiniá-nál van alkalmazásban; a Begoniánál rendesen elaprózzák a levéllemezt, a levéldarabokat bevagdalt ereikkel lefelé fordítva nedves homokra illesztik, amidőn az erekből gyökerek fejlődnek, a levél felső lapján pedig adventiv rügyek keletkeznek. Az eddig tárgyaltaknál ritkábban alkalmaztatnak a gyökér- és a gumó-dugványok; az előbbieknél a gyökér-, az utóbbiaknál a gumódarabok ültettetnek el; gyökér-dugványokról szaporíthatók p. az orgonafa, a Paulownia, az Aralia stb.; a gumó-dugványokról szaporítható p. a burgonya, amelynek gumójából annyi uj növényt nevelhetni, mint amennyi szeme van a gumónak, továbbá igy szaporíthatók a Caladiumok.
Dugvány.
