Dunántúli ev. ref. egyházkerület,
Dunántúli ev. ref. egyházkerület, az ev. és ref. felekezeteknek a csepregi colloquium (l. o.) folytán a felső dunamelléki és dunántuli részeken is megtörtént különválása után mindjárt megalakult, de akkor a mainak csak egy részét foglalta magában, amennyiben a Sopron-, Vas-, Zala-, Somogy-, Veszprém-, Fejér- és Győrmegyékben levő nagyszámu ref. egyházak tartoztak hozzá. Ezek hat egyházmegyébe voltak beosztva, u. m. 1. az őrségi vagy soproni és vasvári, 2. zalai v. muraközi, 3. somogyi, 4. veszprémi vagy balatoni, melyből később kivált a mezőföldi vagy peremartoni, 5. a pápai és 6. csókakői egyházmegyékbe. Az egyházkerület, mely veszpréminek is neveztetett, 1629. a Tolnamegye szomszédságában levő 18 somogyi egyházat a dunamelléki kerületnek engedte át, 1710. pedig a nagyon elnéptelenedett csókakői megye egyházközségeit a veszprémihez csatolta. Ugyanez évben történt, hogy püspöke, Hodosi Sámuel más kerületbe költözvén, helye a háborus idők miatt üresen maradt egészen 1834-ig, amidőn a második Carolina resolutio intézkedéseinek alapján a kerület egygyé olvadt a felső dunamelléki vagy samorjai kerülettel. Az egyesült kerület, mely szintén dunántuli vagy tul a dunai nevet vette föl, jó ideig nyolc egyházmegyéből állott, melyek ezek voltak: drégelypalánki, barsi, komáromi, tatai, pápai, veszprémi, peremartoni és belsősomogyi. Közülök a peremartoni már ma e néven nem létezik, hanem helyette a mezőföldi van, és kilencedikül a jelen század elején ujra szervezett őrségi. Anyaegyházainak száma 1780 köröl 250 volt, most 288, amelyekben és a hozzájok tartozó leány stb. egyházakban mintegy 250 000 a reformátusok száma. Püspökeinek névsor a következő: Beythe István (1591-1612.), Pathai István (1612-1619.), Kanizsai Pálfi János (1629-1839.), Czeglédi Pál (1640-1649.), Gál Imre (1649-1655)., Szeli György (1655-1662.), Gál István (1663-68.), Séllyei M. István (1669-1692.), Csuzi Cseh Jakab (1693-1695.), Losonczi Farkas János (1695-1702.), Hódosi Sám. (1708-1710.), az egyesülés után pedig Kocsi Major Istv. (1736-1744.), ki a felső dunamelléki kerületnek már előbb is püpsöke volt, Torkos Jakab idősbb (1745-1785.), Halász József (1786-1793.), Kármán József (1794-1795.), Torkos Jakab ifjabb (1795-1813.), Tóthpápai József (1814-1827.), Tóth Ferenc (1827-1844.), Nagy Mih. (1844-1874.), Pap Gábor (1874-től). Főgondnokok voltak: Kenessey István (1735-1760.), Chernel László (1760-1770.), Soós István (1770-1775.), id. Ráday Gedeon gr. (1775-1791.), ifj. Ráday Gedeon gr. (1793-98.), Pázmándy Józs. (1798-1810.), Szilassy József (1810-1836.), Pázmándy Dénes (1837-1848.), Teleki Gyula gr. (1860-1864.), Sárközy József (1865-1866.), Tisza Kálmán (1867-től).
