Dupré
Dupré (ejtsd: dü-), 1. Gyula, francia festő, szül. Nantesban 1812., megh. Párisban 1889 okt. 8. Eleinte a sévres-i porcellángyárban dolgozott, de már 1831. a párisi Salonban 5 tájképével némi föltünést keltett; utóbb otthagyta állását és teljesen a tájképfestésre adta magát. Kifejlett egyénisége mellett Constable hatását mutatja 1835. kiállított két képe, a Pacage dans le Limousin és Southampton környéke. A megkezdett uton maradt hosszu, munkás, magábavonult élete végéig. Rousseau Teodorral és Corot-val D. foglalja el a legkiválóbb helyet a francia tájképfestés történetében; ő egyik dicsőséges képviselője a fontainebleau-i iskolának, mely az u. n. «paysage intime»-t érvényre juttatta.
2. D. János, olasz szobrász, szül. Sienában 1817., megh. Firenzében 1882. Először fafaragó atyjával dolgozott, azután Firenzében Bartolini tanítványa lett. Első sikerét Megölt Ábel-ével aratta (1842), ennek és 1845. készített Kainjának bronzöntvénye a firenzei Pitti palotában van; Giottó és Szt.-Antal szobra az Uffizi gyüjteményben, II. Piusé és a sienai San Domenico templomban. 1856. a Canova-féle VI. Pius-siremlék h atása alatt az allegoriára adta magát; ebből az időből való a Busuló Sappho, Ferrari Corbelli grófné siremléke a firenzei San Lorenzo-templomban, a Fáradt bacchansnő, A gyermek Bacchus, a Kereszt diadalát ábrázoló nagy allegórikus domboru műve a firenzei Sta Croce templomon (1859). 1865-ben fejezte be gyönyörü Pietá-ját a sienai Misericordia temető számára. Legnagyszerübb műve a turini Cavour emlékszobor (1872). Cavour fölemeli Olaszországot, 10 hatalmas, allegorikus, de amellett realisztikus alak veszi körül. Irta a Pensieri sull' arte e ricordi autobiografici c. könyvet. V. ö. Frieze, The art life of G. D. (London 1886).
