Dürer
Dürer Albert, német festő (l. a mellékelt képet),
KRISZTUS A KERESZTFÁN.
Dürer Alberttől.
Dürer Alberttől.
szül. Nürnbergben 1471 május 21., meghalt u. o. 1528 ápr. 6., magyar születésü nemes ember fia volt. Nagyatyja ötvös volt Ajtós községben Gyula mellett és valószinüleg szintén az Ajtós nevet viselte. Erre vall a család nemesi cimere is: kétféle kitárt ajtó hármas halmon, fölötte szerecsenfej és törzs, karok nélkül, hegyes föveggel. Fia Albrecht, ki szintén ötvös volt, vándorutján 1455. Nürnbergbe került és ott le is telepedett, valószinüleg magyar nevét D.-re fordítván le. Nejétől, Holper Borbálától, ötvös leányától született második gyermeke volt D. A fiu eleintén atyja műhelyében dolgozott, de már korán rendkivül vonzódott a festészethez, azért atyja 1486. Wohlgemuth Mihály műhelyébe adta, hol negyedfél évig tanulta a festészet mesterségét. 1490. vándorutra indult. Strassburgon át Kolmárba ment, hosszabb ideig tartózkodott Baselben, rövid ideig valószinüleg Velencében is. Olaszországban főleg Mantegna gyakorolt rá nagy hatást, de utközben szorgalmasan rajzolgatott ókori szobrok után is. 1495 elején hazatér szülővárosába, nőülvette Frey Ágnest, akiről az utókor igaztalanul olyan sok rosszat regélt; egy ideig még Wohlgemuth műhelyében dolgozott, azután 1497. műhelyt nyitott. Mind tovább képezte magát, benső viszonyban állott a nürbergi humanistákkal, a tudós Porkheimer Villibalddal, Koburgerral, a hires könyvnyomdászszal; hatással volt tanulmányaira Jacopo de' Barbari is. Már hires ember volt, mikor 1505-7. két évre Velencébe ment, hol végtelenül jól érezte magát; főleg Bellini Giovanni hatása alatt állott, és nagyon sokat dolgozott, nevezetesen a Rózsafüzér-ünnep cimü hires nagy festményén. Hazatérve, roppant sokat dolgozott, 1512 óta Miksa császár számára is, ki neki 1515. fogva Nürnberg városa által 100 frt évi járulékot adatott. A császár halála után, hogy utódjának, V. Károlynak jóakaratát magának biztosítsa, 1521-22. Németalföldön tartózkodott; Antwerpenben a legnagyobb tiszteletben részesült, sokat látott és tanult, visszatért Nürnbergbe, hol a megindult reformáció iránt rendkivül érdeklődött, sokat dolgozott és fejlődésének tetőpontján állott, mikor életének 57. évében meghalt.
D. egész művészi egyéniségénél és a német művészet akkori állapotánál fogva monumentális festményeket alig festett. Csak egyszer, Németalföldről való visszatérése után készített falfestmény-vázlatokat a nürnbergi városháza nagy terme számára; kivitelök mástól való. Függő-képeinek technikája, anyaga nagyon változatos. Tárgykörül annál kevésbbé az. Egy pár, fiatalkorában festett mitologiai, allegorikus és történeti képen kivül csak vallásos képeket és képmásokat festett. kevéssel a vándorutjáról való visszatérése után több nagy oltárművet festett, melyekben azonban segédének is része volt; legismeretesebb közülök a Baumgärtner-féle oltár, a müncheni képtárban és az u. n. drezdai oltár. 1504-ből való a gyönyörü Királyok imádása a firenzei Uffizi - gyüjteményben, melyen különösen érdekes a részletek gondos kimunkálása és a tájképi rész hangsulyozása, anélkül, hogy a kifejezés kárt szenvedne. 1505. Velencében festette hires képét az Olvasó-ünnepet, (a trónoló Madonna, Jézus és szt. Domokos rózsákkal megkoszoruzzák a térdelő pápát, császárt és a kereszténység számos képviselőjét), eredetileg a német kereskedők velencei kápolnája számára, most a strahow-rendházban, Prágában. Megrongált állapota csak sejtetni engedi eredeti velenceies pompás szinezését. Velencében, 1506., (6 nap alatt) festette a Jézus az irástudók közt c. képét (Róma, Barberini-palota), egy gyönyörü kis Krisztus-t a kereszten (drezdai képtár) stb. Nürnbergbe hazatérve legtökéletesebb festményeit alkotta meg. Először is (1507) Ádám és Éva kettős képét festette meg, melyben a szép testalkotás ideálját akarta lehetőleg megközelíteni. A firenzei Pitti palota, a madridi muzeum és a mainzi képtár példányai közül csak a két elsőnek eredetisége között lehet választani. 1508. festette a Tizezer kinhalálát, számtalan apró alakot egy nagy tájkép közepette, 1509. Heller Jakab, frankfurti posztókereskedő megbizásából egy nagy háromszárnyu oltárt a frankfurti dominikánus-templom számára, melynek középső része, Mária mennybemenetele, tűz által elpusztult és csak a Jobst Havrich-féle másolat pótolja némileg az eredetit (Frankfurt városi muzeum). A bécsi muzeumban van 1511. festett hires Mindenszentek képe, ez a misztikus tárgyu, mély felfogásu és érzésü kép, ez a misztikus tárgyu, mély felfogásu és érzésü kép, mely kitünő elrendezésénél, az egyes alakok pompás jellemzésénél és különös, légies szinezésénél fogva D. legmegkapóbb festményeinek egyike. Több kisebb festmény, néhány Madonna elkészítése, németalföldi utja és hosszu tanulmányok után 1526. festette meg legremekebb művei egyikét, a Négy apostolt, mely ugy fölfogása, mint szinezése és technikája dolgában ritkítja párját (jelenleg a müncheni képtárban). Ezt a négy hatalmas férfiut, János és Péter, Pál és Márk apostolokat, két táblán kettenkint csoportosítva, olyan pompásan és egyéniségökhöz mérten jellemezte, hogy a hagyomány találóan a négy vérmérsékletnek nevezi őket. D. mint arcképfestő is nagyon előkelő helyet foglal el a művészet történetében. Ezen a téren rendkivüli termékenységet fejtett ki. Saját arcképei közül a legszebbek a madridi (1498-ból) meg a müncheni képtárakban (1500-ból) vannak, leestette Miksa (bécsi muzeum), különösen hires Nagy Károly képe (u. o. ). Nürnbergi polgárok és előkelő német urak képmásait is nagy számmal festette. A budapesti orsz. képtárban levő Férfi képe (142) is megmutatja, milyen csalhatatlanul tudott jellemezni. D. művészete megitélésénél nagyon tekintetben kell venni sokféle technikáju számos rajzát, melyekből a leggazdagabb gyüjtemény Albrecht főherceg bécsi gyüjteményében (Albertina) van, de melyeknek szép számát őrzik a budapesti orsz. képtárban is. Legfontosabb közöttük a 12 tagból álló u. n. Zöld passió (1508) az Albertinában, de főleg Miksa császár imakönyvébe rajzolt (1515) 45 hires tollrajza, melyekkel a lapok szélét fantasztikus, groteszk, humoros módon diszítette.
Ámbár D. nem maga metszette rajzait fába, hanem azok kivitelét másokra, többnyire valami Andreae Jeronymus nevü fametszőre bizta, rajzai festőisége által a fametszés történetében korszakot alkot. A fametszés diadalát hirdetik világhirü nagy metszéssorozatai; az Apokalipszis (első kiadás 1498), 16 kép szt. János Jelenések könyvéhez, csupa hatalmas, szellemes, a legmélyebb fantáziáról tanuskodó, amellett a legtisztább vallásosságtól áthatott rajz. A legismeretesebb közöttük. A négy apokaliptikus lovas megkapó képe. A 12 lapból álló Nagy Passzio (1500'10) és a 20 lapból álló Mária élete (1504-11) egy hivő lélek és egyuttal egy nagy realista művész megrendítő nyilvánulásai, nemkülönben a 37 lapból álló Kiss Passzió (1509-10), mely formai szempontból valamennyi között a legmagasabban áll. 1512 óta Miksa csász. dicsőítésére rajzolta a Diadalkapu és a Diadalmenet terjedelmes metszeteit, melyekben a meglehetősen meddő feladatot a lehető legtökéletesebb módon oldotta meg. D. nagy volt a rézmetszés terén is; itt is főleg az által volt korszakalkotó, hogy a régi meglehetősen sovány metszetekkel szemben festői hatásra törekedett, mit eleinte gazdagabb árnyékolással, később evvel meg nem elégedvén, a rézmetszés és rézmaratás technikáinak mesteri összeegyeztetésével ért el. Bámulatos az a sokoldaluság, mely száznál több rézmetszetének tárgyaiban nyilvánul. Vallásos tárgyu metszetei közül gyönyörü a Madonna a körtével (1511) és egy másik Madonna 1513-ból, fiatal korában sok mitologiai tárgyu metszetet is készített, allegóriáiban pedig a leggazdagabb fantáziáju, mélyen gondolkodó művész nyilatkozik. A remek, Melankólia c. metszet (1514) szinte szuggesztiv hatásával, a Lovag, halál és ördög (1513) a maga hatalmas, sokat kifejező szimbolizmusával D. legnagyszerübb művei közé tartoznak. Brandenburgi Albrecht tábornok, Bölcs Frigyes választófejedelem, Pirckheimer Villibald, Melanchthon, Rotterdami Erazmus metszett képmásai épen olyan sikerültek, mint a festettek. Metszett genreképei e nemnek legkorábbi művelői közé tartoznak; hogy ezen e téren mennyire érvényesült tőről metszett reálizmusa, mutatja a Három beszélgető paraszt v. a Táncoló parasztpár. Bámulatos, szinte Lionardo de Vincire emlékeztet D. sokoldalusága. A festészeten, fa- és rézmetszésen kivül építészettel és szobrászattal is foglalkozott; kora ifjusága óta folytatott vizsgálódásainak gyümölcsei a Geometrie, Underweysung der Messung mit dem Zirkel und Richtscheut in Linien, Ebenen und ganzen Közpern (Nürnberg 1525) és a Vier Bücher von menschlicher Proportion (u. o. 1528); hogy a modern haditudomány iránt mennyire érdeklődött, mutatja az Etliche Underricht zur Befestigung der Statt. Schloss und Flecken (u. o. 1528). Leveleit, naplóit és költői kisérleteit kiadta Campe a Reliquein v. A. D. (Nürnberg 1828) c. munkában, ujfelnémet fordításban Thausing M. (Bécs 1872). D. összes műveit kiadta Jansen: Alb. Duereri opera, d. h. alle Bücher D.'s (Arntohn 1603).
