Dyk
Dyk Ernő, van, énekes művész és iró, a bécsi opera első lirikus tenoristája, szül. Antwerpenben 1861 április 2. Szülei az antwerpeni jezsuita kollégiumba adták, hol a középiskolát végezte. Azután jogot végzett a löveni és brüsszeli egyetemeken. Időközben azonban kitünő hangját is kiképeztette. A szinpadra 1887 máj. 2. lépett fel először a párisi Éden-szinházban. a Lohengrin ama nevezetes előadásán, melyet a sovinisztáktól rendezett utcai zavargások következtében sokáig nem mertek megismételni. 1888. Bayreuth-ben énekelte Parsifal-t, Mottl vezérlete mellett és 1888 okt.-ben a bécsi operához szerződtették. Azóta négy nyáron át Bayreuthben szerepelt. 1891 őszén és 1893 tavaszán a párisi nagy operában (a Lohengrin- és Walküriák-ban), 1892. pedig a Coventgarden szinházban játszott (Londonban), mindenütt nagy sikert aratván. Ugyszintén Budapesten, ahol azonban mostanig csak hangversenyekben énekelt. Királyunk 1891-ben a kamarai énekes cimmel tüntette ki, ki azonfelül több badeni, bajor és román rendjel birtokosa és a francia becsületrend tisztje. D. maga is több szinmű- és szövegkönyv szerzője. Rodday párisi iró társaságában megirta a: Carillon c. ballet és a Király gyürüje c. operette-nek szövegkönyvét. (Ahhoz Massenet irta a zenét, ehhez ifj. Hellmesberger). Legujabb műve a Matteo Falcone c. dráma, melyet a bécsi Volkstheaterban adtak elő 1893.
