Életkor
Életkor. Az emberi szervezet rendes kifejlődésében időhöz kötött bizonyos szakaszokat mutat, amelyeket már a köznyelv is megkülönböztet egymástól, mint a csecsemő-, gyermek-, ifju-, férfi- és aggkort, amelyhez még hozzá kell vennünk a méhen belül való élet idejét, az embrio időszakát is. Ezen utóbbitól eltekintve, az egyes É.-k oly észrevétlenül mennek egymásba át s az egyes egyéneknél oly különböző időben változnak meg, hogy vmely tudományos alapon nyugvó éles beosztást adni nem lehet; a régiek számtalan beosztási mértéke csak önkényesen felvett időegységeken alapszik. Legkedveltebb volt ezek közt a 7-es szám, amelynek eredetét a hét 7 napjában találhatjuk fel, nem pedig bizonyos 7 éves életciklusokban, amelyekben közbeszéd szerint a szervezet teljesen átalakulna. E 7-es számnak megfelelőleg a méhen belül való életet hetekben, és pedig 40 hétre számították ki s azután vagy egyszerüen szorozták e hetek vagy hétéves ciklusok számait, v. többé-kevésbbé komplikált algebrai formulákat eszeltek ki a tudósok. Hippokrates is, az orvosi tudomány ez ősatyja, továbbá Solon, a 7-es alapon állottak. Voltak azonban, akik a 3-as v. 9-es alapon vélték jogosultabbnak az osztályozást, mig Pythagoras 4 szakot vett fel, 20-20, Virey 3-at 30-30 esztendővel. Természetesebb alapját képezi ezen beosztásoknak néhány tényleges változás a szervezet állapotában, amilyenek a születés (csecsemőkor), a fogzás (gyermekkor), a tejfogak kihullása (ifjukor), a növekedés megszünte, vagy az ivarérettség beállta (férfikor) s végre a testi és szellemi képességek hanyatlásának ideje (aggkor).
Az É. első idejében a gyermek anyja szervezetéből kapja nemcsak összes táplálékát, hanem még vérének oxigéntartalmát is; növekedése ezen időszakban a legnagyobb s fogantatása után a 270-280-ik napon megszületik, ámbár már néhány héttel előbb is képes önálló életre, ha valamely véletlen folytán előbb jön a világra. Ezen időtől fogva eleinte táplálékát szopás utján még továbbra is anyjától nyeri, de vérének oxigénjét már lélegzés utján magának kell beszereznie. A szopás ideje 9-10 hónap, ezalatt lassankint néhány tejfog kibujik s a gyermek gyomra is alkalmas lesz más táplálékok megemésztésére. A gyermek növekedése még ezen időben is igen gyenge; az első hónapokban a naponkint kimutatható sulyszaporulat 30-50 gr.-ot tesz s rendes fejlődés mellett a születésnél birt suly (átlag 3250 gramm) az első öt hónapban megkétszereződik, az első év végével háromszorosát éri el; ezen testsulynak kétszeresére azonban már csak 7 éves korában emelkedik. A csecsemő a születését követő hetekben még alig vesz fel érzéki benyomásokat, kivéve a fájdalmas ingereket. Ezen szakban sokat alszik s a szopása is inkább öntudatlan működés, mint szándékolt; lassankint azonban mutatkozik szellemi életének első ébredése: szemeivel keresi a fényt, fejével a hangforrás felé fordul, tetszésének mosolygással ad kifejezést, nemsokára mászkálni kezd s az első év vége felé a beszéd és járás kezd megindulni. Az első tejfogak a 4-7-ik hónapban törnek át (alsó középső metszőfogak) s négyéves koráig a gyermek 20 tejfoggal rendelkezik. Az ifju kort a tejfogak kihullásából a 7-ik életévben számítjuk; ezen kortól kezdve mindinkább előtérbe lépnek a nemi különbségtől függő eltérések. A lányok ezen É.-ban gyorsabban fejlődnek s testalkatuk felveszi a női jelleget, növekedésük már a 20. életévben eléri tetőfokát. Az ivarérést jelző első menstruáció nálunk többnyire a 14-16. évben jelenik meg, de ezen tekintetben kivételek mindkét irányban gyakoriak; városban felnövő leányok korábban, vidékiek később kapják meg a havi bajt. Ezen É. idejére nagyon nagy befolyással van a klima is; igy déli vidékeken a leányok már sokkal korábban érik el testi fejlettségük tetőpontját: a forró égöv alatt már 8-11 éves korukban, Francia- és Olaszországban 11-13, Angolországban 13-15, Németországban 16-17, mig Izland, Grönland szigeteken csak 17-20. évvel. A fiuk fejlődése valamivel lassubb s növekedésük 23-24 éves korukig tart, ivarérésük is később áll be, mint a nőké. A növekedésben gyakran a 17-20. évek alatt hirtelen gyarapodás mutatkozik. Ezen időtájt jelentkezik a bajusz és szakál is. A következő É..-szakaszban teljes virágzását s teljes munkaképességét éri el a szervezet. Ezen szakaszban az izmok még megerősödnek, a zsirszövet gyarapszik. Nőknél ezen É. végét a beálló klimakterium, a havi baj szünetelése, nálunk a 42-45. években (mig déli vidékeken sokkal előbb, állítólag a Philippi-szigeteken már 18-20 éves korban) jelzi; férfiaknál az átmenet az aggkorba nagyon sok függ az egyéni viszonyoktól s tág határok közt ingadozik. Ezen É.-ban szokott kezdődni az őszülés és gyakran a kopaszodás. Végül az aggkor (l. o.) fejezi be az É. különböző szakaszait.
Az É. e különböző szakaszaiban a test hőmérséke nem mutat jelentékeny változást, ugyanis 36-37,4 C° közt ingadozik, mig az érverés az élet első idejében igen szapora, 140 körül, s lassankint apad a második életév végéig 110-re, az 5. évben 100-ra, a 8 éves gyermeknél 90-re s innen a fejlődéssel arányban leszáll 60-70-ig, amely számon, teltekintve némi egyéni különbségektől, végig megmarad. A lélegzés száma is percenkint 40 a születésnél s az érveréssel lépésben csökken 16-ig. Mindezen szakaszoknak megfelelőleg a szellemi képességek is jelentékeny változásokat mutatnak, amelyeknek rendes menete ismert. Érdekes kivételt képeznek egyes géniek, akik már igen zsenge korban mutattak rendkivüli képességeket; ezek közt első helyen állanak a zenészek, akik közül számosan már zsenge gyermekkorban általános bámulatot keltettek. De más téren is voltak ilyen meglepő jelenségek; igy gyakoriak a fejszámolásra csaknem hihetetlen képességü gyermekek (Inaudi már 6 éves korában). Ezen csodagyermekekből azonban nem mindig lesz nagy ember s a legtöbb csakhamar elveszti képességeit. Az emberiségnek csak kis része futja végig az É. valamennyi szakaszait, általában pedig a tulnyomó többség esik betegségeknek és baleseteknek áldozatául, csak kivételesen hal meg valaki egyszerüen aggkor folytán. Az ujszülötteknek az első életév végéig már egy negyedrésze elhal, az első 25 év lejártával már több, mint a fele bevégzi pályáját. Ezen körülmény okozza, hogy az átlagos É. alig 30 esztendő. Aki azonban 25 éves lett s ekkor egészséges, az még 38 évet remélhet; a 30 éves ember, hasonló körülmények mellett, 34 évet, a 40 éves 26-ot, az 50 éves 20-at, a 60-as 13-at, a 70-es 8-at, a 80-as négyet, a 90-es kettőt, mig a 100 éves már csak hónapokat. 100000 25 éves korában egészséges ember közül egy lesz 100 éves, kettő 99, öt 98, mig 740 éri el a 90-et, 12000 a 80-at s csaknem 40 ezer a 70-et. Ritka kivételkép egyes emberek tulélik századukat s hiteles adatok szerint 150, sőt 185 éves kort is értek el. Ezek között néhány nevezetes ember is van (Hippokrates 104, Shevreul 105 és mások), de általában gyakoribb ezen eset a közönséges halandók sorában.
Az É. átlagos meghosszabbítására óriási befolyása van a közegészségtannak s első sorban a csecsemő-kor megvédésére szolgáló intézkedéseknek, azután az epidémiák, továbbá a helytelen élet- és munkaviszonyok ellen irányított eljárásoknak. Az É. különböző az egyes klimák szerint, de az emberfajok szerint is. Végre az egyes egyénnek életidejére nagy befolyással van az öröklés is, a hosszu É. egyes családok kiváltsága. Az áltagos É.-t egyes kisebb területek, p. városok halandósági viszonyaiból megitélni teljesen helytelen, erre csak nagy életbiztosítási társulatok statisztikájából lehet következtetni, jóllehet, hogy ezen kimutatásokban a legalsóbb néposztály alig van képviselve. A nők átlagos É.-a jóval hosszabb, mint a férfiaké s mintegy 178 nő lesz 90 éves, amig 100 férfi eléri ezen kort s 155 nő éri el a századik évet, mig 100 férfi ezen korra emelkedik.
É. jogi szempontból.
Az É.-nak a jogban rendkivül nagy jelentősége van. Az É.-tól függ a jogcselekvési képesség, a büntetőjogi felelősség s azonkivül is egyes jogok és kötelességek az É.-ral függnek össze. Az É. tekintetében a római jog megkülönböztet nagykoruakat (majores) és kiskoruakat (minores), aszerint, amint a 25-ik életévöket betöltötték vagy nem. A kiskoruak ismét vagy serdültek (puberes) v. serdületlenek (impuberes). A serdültség éve finembelieknél a betöltött 14-ik, nőnembelieknél a betöltött 12-ik év. A serdületlenek ismét a betöltött 7-ik évig gyermekek (infantes), azontul «infantes majores» s ez utóbbiak aszerint, amint a gyermekkorhoz v. a serdültséghez közelebb állanak, infantieae, v. pubertati proximi. Bizonyos esetekben a római jog u. n. «teljes serdültséget» (pubertas plena) kiván; ez a finembelieknél a betöltött 18-ik, a nőnembelieknél a betöltött 14-ik életév. A finembeliek a 20-ik, a nőnembeliek a 18-ik életév betöltésével nagykoruságot (venia aetatis) nyerhettek az államhatalomtól, melyből azonban a rendes nagykoruság elérte előtt «in integram restitutio) kérhettek. A nagykorusítás a nagykoruság minden jogát adta meg, mégis néhánynak kivételével. A vénség (senectus) bizonyos korhoz kötve nem volt, de a gyámság átvételére vonatkozó - s a tanuskodási kötelesség alól felmentett. Az osztrák polg. tkv. gyermekeket, serdületleneket, kiskoruakat és nagykoruakat különböztet meg, nemre való tekintet nélkül a betöltött 7-ik, 14-ik és 24-ik életév szerint. A magyar jog az É.-nak három fokozatát különbözteti meg: a törvényes kort (ae tas legitima) a teljes kort (aetas perfecta) és az öreg kort (senectus). Teljes koruak a férfiak 24-ik, a nők, előbbi jogunk szerint, 16-ik életévökben az 1874. 23. t.-c. szerint, amennyiben előbb férjhez nem mentek, a 24. év betöltésével; az ennél fiatalabbak nem teljes koruak (aetatis imperfectae); a törvényes kor mindkét nembelieknél a betöltött 12-ik életévvel kezdődik; a 12 évnél fiatalabbak nem törvényes koruak (aetatis illegitimae). Az öregkor a betöltött 60-ik évvel áll be mindkét nembelieknél. Az osztrák polg. tkv. befolyása alatt szokássá vált az É.-nál az osztrák terminologiát használni. De már az 1792. évi 17. t.-c. is kiskoruakról (minorennes) beszél. Az erdélyi szászok statutumai szerint a teljeskoruság (majores aetas) a 20-ik életév betöltésével kezdődik; a törvényes korba figyermekek a betöltött 14., leányok a betöltött 12-ik életévvel lépnek.
Büntetőjogi szempontból
fontos a 12-ik, a 16-ik, a 20-ik és a számszerint meg nem határozott aggkor. Aki a büncselekmény elkövetésekor életkorának 12. életévét meg nem haladta: bünvád alá nem vonható. A 12 éves, aki 16. életévét be nem töltötte, csak akkor vehető büntetés alá, ha «cselekménye bünösségének felismerésére szükséges belátással» birt (ez az u. n. «discernment», mely ujabban és helyesen éles megtámadásoknak képezi tárgyát). A belátás vagy annak hiánya az ilykoru vádlottaknál birói megállapításnak képezi tárgyát; az ilykoru egyének továbbá, ha a «discernment» meg is állapíttatott, sokkal enyhébb büntetési tételek alá esnek, nevezetesen: a) halállal v. életfogytig tartó fegyházzal büntetendő büntett miatt 2-5 évig terjedhető börtönnel; b) 5-15 évig tartó fegyházzal vagy államfogházzal büntetendő büntett miatt 2 évig terjedhető börtönnel, illetőleg államfogházzal; c) más büntett miatt 2 évig terjedhető fogházzal; d) vétség miatt rendőri büntetéssel büntetendők. Tehát a legsulyosabb büntett miatt sem itélhetők el sem halálra, sem fegyházra, sem 5 évet meghaladó szabadságvesztés-büntetésre. Ellenök továbbá hivatalvesztés vagy a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése sem állapítható meg. Az ujabb irány a «discernment» elejtését s az ilykoru büntetteseknek javítóintézetbe elhelyezését kivánja, mint a büntető-jogot vezérelni hivatott célgondolatnak követelményét. Ennek különben a fennálló törvény is igyekszik eleget tenni azáltal, hogy az ilykoru egyének szabadságvesztés-büntetésök egész tartama alatt a többi foglyoktól elkülönítendők. Aki továbbá a büntett elkövetésének idején életkorának 20-ik évét meg nem haladta, halálra vagy életfogytiglani fegyházra nem itélhető. A 20-ik életévöket tul nem haladott fogházra itélt egyénekre nézve a biróság elrendelheti, hogy büntetésüket magánelzárásban állják ki, ugy azonban, hogy a magánelzárás 6 hónapot meg nem haladhat, vagy az ily ifju egyéneknek javítóintézetbe helyezését rendelheti el, sőt ezt a büntetés tartama alatt a felügyelő-bizottság ajánlatára az igazságügyminiszter is elrendelheti. Az aggkor iránti tekintet abban nyilvánul, hogy határozott ideig tartó fegyház helyett börtön állapítandó meg, ha a bünös agg koránál fogva a fegyházbüntetés egyáltalán tulságosan sulyosnak mutatkoznék. Az É. más irányban is szerepet játszik a büntető jogban, igy p. a 12 éven aluli leánynyal való nemui közösülés, beleegyezése esetén is, mint erőszakos nemi közösülés, a rajta elkövetett fajtalanság mint szemérem elleni erőszak büntetendő; a 12 éven felüli, de a 14-ik életévet be nem töltött «tisztességes» leánynyal való nemi közösülés mint «megfertőztetés» (5 évig terjedhető fegyházzal) büntetendő.
Az É. tekintetbevételének más esetei
egyik keresztény vallásról más vallásra áttérni csak annak szabad, aki 18-ik életévét már betöltötte (kivéve a nőket férjhezmenetelök után, 1868. évi 53. t.-c. 2. §-a), aki pedig ennek a törvénynek megsértésével valakit más vallásfelekezetbe felvesz: 2 hónapig terjedhető elzárással és300 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő (kbtkv. 53. §). Országgyülési képviselő-választásnál az aktiv választói jog a 20-ik, a passziv választói jog a 24-ik életév betöltéséhez van kötve (1874. évi 33. t.-c.). A birói hivatal viseléséhez az 1869. 4. t.-c. szerint a 26. életév betöltése szükséges. Az 1885. 40. t.-c. szerint az állami tisztviselők 65-ik életévük betöltése után, felettes hatóságuk kivánatára, szolgálati képtelenségök külön megállapítása nélkül is nyugdijazhatók. Mely törvény hatása alól azonban az 1892. évi 30. t.-c. igen helyesen kivette a kir. Kuria biráit, továbbá azokat az itélő birákat és a kir. ügyészség tagjait, akik a kuriai birákkal egyenlő, vagy azoknál magasabb rangfokozatban vannak. Ezek 70-ik életévvel lépnek nyugalomba, kivéve, ha az illetékes miniszter őket hivataluk folytatására felszólítja s szolgálni kivánnak.
Nem teljes koruak szenvedő váltóképességgel
csak annyiban birnak, ha önállóan ipart üznek; a nők pedig, amennyiben önálló ipart nem üznek, a 24-ik életév betöltése előtt szenvedő váltóképességgel akkor sem birnak, ha különben férjhezmenetel által teljeskoruakká lettek (1876. évi 27. t.-c. 1. §). A még nem 18 évesek magánvégrendeletnél tanuk nem lehetnek, maguk pedig, amennyiben végrendelkezési képességgel birnak, csak közvégrendeletet tehetnek (1876. évi 16. t.-c. 2., 16., 21. §-ai). A nem törvényes koruak végrendelkezési képességgel egyáltalán nem birnak. A katonakötelezettség azon naptári év januárius hava . kezdődik, a melyben az illető 21-ik életévét betölti. (1889. VI. t.-c. 7. §-a.) Az iskolalátogatási kötelesség a betöltött 6-ik életévtől a betöltött 12-ik, az ismétlő-iskolát illető látogatási kötelezettséget illetőleg a 15-ik életévig terjed stb. Az egyházjog szerint, a trienti zsinat határozmányai szerint, a püspökségre betöltött 30 éves életkor, a presbiterségre az eltelt 24-ik, a diakonátusra a megkezdett 23-ik, az aldiakonátusra a 22-ik Trid. Sess. 23 de ref. cap. 13.), a tonzurára a 7-ik, az alsóbb rendek felvételére legalább a 12-ik életév szükséges.
