Epe
Epe, a máj váladéka, melyből az epehólyagba s innen, vagy az epehólyag mellőzésével direkt uton a vékonybél felső részébe, a duodenumba ömlik az oda vezető epevezeték a ductus choledochus utján. Az epe közömbös vegyhatásu, csak ha az epehólyagban időzött, nyer alkalikus reakciót. Fajsulya 1026-1032; a párolt viz fajsulyát 1000-nek véve. Szine az ember és husevő állatok frissen elválasztott epéjének vörös vagy sárga-barna; a növényevőké, a nyul-, juh-, liba stb. állatoké világos vagy piszkoszöld szinü, közbül áll a marhaepe barnazöld szine. Az epehólyagban hosszasabban időzött emberepe egyébiránt szintén zöldesbarna szinü. A friss epe szaga, kivált ha hevítjük, a mosuszra emlékeztet. Ize édeses-keserü. Az épen elválasztott epe átlátszó, a hólyagban hosszasabban időzött nyulósan zavaros; ez onnan van, mert az epehólyag falában nyálkamirigykék vannak, melyek nyálkás váladéka az epe közé keverődik. Ha az epe vizét elpárologtatjuk, kitünik, hogy benne 2-5 százalék szilárd alkotórész van. A hólyagban hosszasan időzött epe egyébiránt 7-17 százalék szilárd alkotórészt is tartalmaz, ami onnan van, mert az epe a hólyagban vizet veszít, besürüsödik.
Az epe leglényegesebb alkotórészei az epesavak és festőanyagok; a benne előforduló nyálka az epeutak és epehólyag nyálkamirigyei váladékaként kerül beléje. A vizfürdőn besürített marhaepe mint sötét, alaktalan tömeg feltauri inspissatum neve alatt ismeretes a gyógyszertárakban. Az igy besürített epéből alkohollal az epe minden alkotórészét, a nyálkaanyag kivételével ki lehet vonni. Csontszénnel ismételten összerázva az alkoholkivonatot s melegen szürve, festőanyagaitól tisztul meg, minthogy ezek a csontszénhez odatapadnak. Az igy megtisztított alkoholkivonatból éterrel kiválaszthatók az epesavsók, mint szurokszerüen összeálló, csillagalaku tüpamatokban kijegecesedő csapadék, melyet jegecedett epének szoktak nevezni. Ezek képezik az epe szilárd alkotórészének legnagyobb részét. A legtöbb emlősállat és az ember epéjében két epesavsó fordul elő; ezek a glikokolsavas és taurokolsavas natrium. Mindkét epesav natriumától sav hozzáadása által , p. hig kénsav hozzáadása által, megfosztható. Ezenkivül is mindkét epesav, u. n. párosult epesav, amennyiben viz felvétele mellett két-két külön testre esnek szét. A glikokolsav alkaliakkal, v. hig ásványsavakkal több órán át főzve kolsavra és glicerinre, a taurokolsav pedig kolsavra és taurinre hasad. A kolsav tehát mindkét epesavban fordul elő. Ezeken kivül előállítottak még emberepéből antropolsavat, a disznók epéjéből hiokolsavat és a libaepében kenokolsavat; a hiokolsav mint hioglikokolsav, kenokolsav mint kenotaurokolsav fordulnak elő az epében.
Az epe festőanyagai közül a vörös-barna szinü epében leginkább bilirubin, ellenben a zöldszinü epében biliverdin elő fordul. A bilirubin az epéből ennek kloroformmal való kezelése által kivonható. Vérömlenyekben a vér festőanyagának széteséséből képződött rozsdaszinü festőanyag, a hematoidin található, mely minden lényeges tulajdonságaiban a bilirubinnal azonos, s igy a két festőanyag azonossága fölött nem lehet kétség. A bilirubin élenyülés és vizfelvétel által biliverdinné s más festőanyaggokká változik át. Az epét a máj a belekből s lépből nyert vérből készíti. Az epesavak mint nitrogént tartalmazó alkotórészek, melyek közül a taurokolsav még ként is tartalmaz, csak fehérjékből képződhetnek a májban. A festőanyagokat illetőleg pedig kétség nem áll fenn, hogy ezek a vörös vérsejtek festőanyagából, a hemoglobinból képződnek. Ezt bizonyítja az a körülmény, hogy a bilirubin azonos a hematoidinnel, valamint, hogy a vizeletben előforduló urobilint ugy a bilirubinból, valamint a hemoglobinból is sikerült előállítani. Az epében még előforduló lecithin, koleszterin, zsirok, az epe szerves alkaltészeihez tartoznak; ezeken kivül viz és sók, ezek között vas is fordul elő az epében. Az epe festőanyaginak képződése a vérsejtek hemoglobinjából, továbbá az a körülmény, hogy a lecithin és koleszterin is a vérsejtek lényeges alkotórészei, hogy továbbá az epében található vas a hemoglobinból hasadt le s hogy a vérsejtekben fehérjenemü anyag fordul elő, melyből az epesavak képződhetnek: mind arra utalnak, miszerint az epe szerves anyagai nagy részének képzésére az anyagot a vörös vérsejtek szolgáltatják. Ezek tehát a szervezetben folytonosan szétesnek.
Az epe elválasztása a májban folytonos, de csak ha a bélben emésztés foly, ömlik a különben az epehólyagban meggyülő epe a bélcsőbe. A naponta elválasztott epemennyiséget 550-650 cm3-re becsülik. Ételfelvétel után mindig nő az epe elválasztása és étkezés után a 3-5. órában éri el tetőfokát. Tetemesen növeli az epeelválasztást a hus vagy általában a fehérjék élvezete. Mint minden mirigy müködésére, ugy az epeelválasztásra is van az idegrendszernek befolyása. A vékonybelekbe ömlő epe ott a gyomorpéppel találkozik, melynek sósava az epesavak nártiumát köti meg, minélfogva a vizben oldhatatlan epesavak hófehér tömeg alakjában kiválnak és a peptonok kivételével az oldott fehérjéket magukkal ragadják. A szénhidrátokra is alig van befolyása az epének. Annál fontosabb azonban a zsirokra. Sárgaságban, ikterusban szenvedő egyéneknél, kiknél az epe a bélcsőbe nem jut, s azért az epeutakból a vérbe felszivatik, a bélsár büzös, zsirdus; maguk az ilyen betegek pedig rendesen elsoványodnak. Az E. eszerint a zsirok felszivódását mozdítja lényegesen elő, valamint a rothadást gátolja a bélcsőben. Tapasztalati tény, hogy az epe több zsirt képes oldani, mint a mennyit már is oldva tart. Sóinak fenmaradt nátriuma vagy káliuma a hasnyál által készített zsirsavakkal egyesül, szappanokat képez, miáltal az epe a zsirok felszivódásának lényeges előmozdítója. Az epének a rothadást gátló hatását illetőleg tény, hogy a bélcsőben sokkal élénkebb a rothadás, ha az epe abba nem folyik, tény azonban az is, hogy az epe maga igen könnyen rothad. Az epe e rothadásgátló hatása azért nem az epének antiszeptikus szerepében van, hanem abban, hogy a felszivódást a bélben lényegesen előmozdítja s a rothadás kifejlődésére a bélbennéknek időt nem enged. Hozzá még sietteti az epe a bélmozgásokat is, miáltal a bélbennéket higabbá teszi és gyakoribb székürülést okoz.
