Epilepszia

Teljes szövegű keresés

Epilepszia (gör., lat. morbus sacer) a. m. nyavalyatörés; eskór; oly idegbántalom, melyet rövidebb-hosszabb időközökben fellépő eszméletlenség és általános görcsök jellemeznek. Ezen kóros állapot alapjául szolgáló boncolástani elváltozás eddig kiderítve nincsen, amiért is az E.-t a működési neurózisok közé sorolják. Ezt szem előtt tartva, nem szabad az E.-hoz sorolni azon ugyancsak öntudatlansággal és görcsökkel járó rohamokat, melyeket ugy az agy boncolástani eltérése, vagy valamely általános véralkati eltérés idéz elő. - Az E.-ra hajlamosító okok között első helyen említendő az átöröklés. A puhatolózásnak azonban az oldalágakra is ki kell terjeszkednie és itt még tekintetbe kell venni, vajjon az E.-n kivül nem fordultak-e elő más idegbántalmak vagy elmebántalmak? Ujabb összeállítások az esetek 30-40 %-ban az átöröklést mutatták ki. Állítják még azt is, hogy vérrokonok közti házasságból származók gyakrabban szenvednek E.-ban, valamint, hogy nőknél gyakoribb, mint férfiaknál. Az E. kifejlődésére nagy befolyással van a kor, amennyiben a gyermek- és ifjukorban (a 2-ik életévtől a 20-ikig) leggyakrabban nyilvánul annak kezdete, ezentul már ritkább, de előfordulhat bármely korban is. Az E. alkalmi okai között említendők: szeszes italokkal való visszaélés, nemi kicsapongás, onania, testi vagy szellemi tulerőltetés, kedélyi mozgalmak, bérférgek, bujakór, különböző heveny és idült bántalmak, erőművi behatások stb. Különös figyelmet érdemel a visszahajlási E., melyekben a rohamok valamely szervi bántalom kiséretében fejlődnek. Az alapbántalom megszüntetése után a rohamok többnyire elmaradnak vagy ritkábbá válnak.
Az E.-t kisérő kórboncolástani elváltozásokat illetőleg ismereteink még igen homályosak. Találtattak ugyan eskórosok hulláiban ugy az agyon, mint a koponyacsontokon egyes eltérések, de ezek nem állandók, egyikéről sem ismeretes, hogy mi módon volna képes az E.-nál szereplő tünetcsoportot előidézni. Mind valószinübb, hogy az egyes rohamok nem lehetnek valamely állandó boncolástani elváltozás által feltételezve, hanem hogy egy időnként visszatérő működési zavaron alapulnak. Ezen működési zavar helye és lényege fölött a nézetek eltérők. Brown-Séquard kisérletei alapján azon nézet volt elfogadva, hogy az E. kiindulási pontja a nyultvelő. Az ott levő edénymozgató központ ingerülete folytán az edények összehuzódnak és ezáltal jönne létre az epileptikus roham második mozzanata, t. i. az agy vértelensége. Kussmaul és Tenner kimuttták, hogy az eszméletlenségnek, érzéstelenségnek és hüdésnek oka a nagy agykocsányok előtt fekvő agyrészek vértelensége, mig a görcsök legközelebbi oka gyanánt a nyultvelő vértelensége tekintendő. Nothnagel szerint a Várol-hidban van egy részlet, melyet görcs-központnak nevezett és melynek ingerülete általános görcsöket idéz elő. Ő az epileptikus görcsök létrejötténél ezen központnak tudja be a főszerepet. Más észlelők, támaszkodva Fritsch és Hitzig, Ferrier, Balogh Kálmán, Unverricht és mások kisérleteire, kik az agy kérgének izgatása által nemcsak mozgásokat, hanem az E-hoz teljesen hasonló görcsöket idéztek elő, az epileptikus rohamok kiindulási pontját nem a nyultvelőben és hidban, hanem az agy kérgi részében keresik.
Az epileptikus rohamok sulyossága szerint megkülönböztetünk sulyos alakot, enyhébb alakot és epileptoid állapotot. A sulyos epileptikus roham (haut-mal, epilepsia gravis) lefolyásában 3 időszakot szokás megkülönböztetni. Az előzményi szak, melyet aura névvel neveznek, mely elnevezés onnét ered, hogy a betegek állítása szerint, a roham beköszöntése előtt, mintegy «szellőt» éreznek a környi részektől a fej felé áramlani. Az aurák néha a rohamot csak 1-2 másodperccel előzik meg, máskor jóval előbb jelentkeznek, ugyhogy a betegnek elég ideje marad még némi óvintézkedésre. A roham második időszaka a görcsös időszak, melyben a beteg elhalványul, eszméletét teljesen elveszíti és néha hangos kiáltás közben a földre zuhan, miközben sulyos sérüléseket szenvedhet. Ezen időszak kezdetén a beteg szemei meredten nyitva vannak, a fej hátra huzódott, az arckifejezés eltorzult, az állkapcsok összeszorítottak, a törzs hátra görnyedt (opisthotonus), a légzés szünetel, a végtagok mereven vannak kifeszítve. Miután ezen állapot 10-30 mp.-ig tartott, rángó görcsök következnek, midőn az előbb merev izmok a leghevesebb rángatódzásba jutnak. A fejet hol előre, hol hátra, hol oldalt vetik, az arc izmainek folytonos rángatódzása folytán a legszokatlanabb arcjátékok fejlődnek ki. A szemek hol nyitva vannak, hol becsukódnak, a szemgolyó vadul forog, a fogak öszszeszorulnak, majd ismét az állkapcsok szétfeszülnek. A nyelv sérülései vérzésre adhatnak okot és a kiömlött vér, valamint a szájban meggyülemlett nyál, a nyelv mozgása által, valamint a ki- és beáramló levegő által habbá verődnek és mint véres hab, az ajkak elé is jut. A törzs majd felemelkedik, majd ismét lehanyatlik, hol kiegyenesedik, hol előre, hol hátra v. oldalt görnyed. A végtagok szintén heves mozgásban vannak; a betegek rugdaló, kapálódzó mozgást visznek véghez. A légzés egyegy rövid időre fennakad, miközben a betegek elkékülnek. Ezen rángógörcsök tartama igen különböző (1/2-25 perc) és nem tartanak ugyanazon roham alatt sem egyenlő mérvben, mert egyszer-egyszer mérséklődnek, máskor ismét rohamosabban folytatódnak. A görcsös időszakban a pupillák tágak, fényre nem hatnak vissza. A görcsös szak után következik a harmadik szak (coma postepilepticum), mely sokszor egy mély sohaj, máskor hányás, felböfögés kiséretében kezdődik. A betegek teljes jóléte, ébersége hiányzik, vagy nehezen ébreszthető mély álomba esnek. A történtekre vissza nem emlékeznek. Néha 1-2 napon át kedvetlenek, levertek, főfájásról panaszkodnak. Elmetévengés csak kivételesen szokott néhány napon át visszamaradni.
Az E. enyhébb alakja igen sokfélekép léphet fel. Néha csupán pillanatokig tartó öntudat hiányában, máskor rövid ideig tartó szédülés-, ájulásban nyilvánulnak, mely alatt a beteg szokott foglalkozásában szünetel. Ugyancsak ide sorolandók az epilepsia azon alakjai is, melyekben az eszméletlenséghez körülirt görcsök társulnak. Az E. harmadik alakja - az epileptoid állapot - a szellemi működés különböző irányu eltéréseiben nyilvánul, melynek következtében a betegek a legfonákabb, ugy magukra, mint gyakrabban embertársaikra nézve veszedelmes cselekedeteket visznek véghez, ingerült állapotukban, hallucinációk által ösztönöztetve, vagy sokszor minden külső ok nélkül, lopásra, gyujtogatásra, a legkegyetlenebb vérengzésre stb. vetemednek. Ezen pszihikus rohamok az E. sulyos vagy enyhe rohamai előtt vagy után léphetnek fel, vagy ezen rohamokkal váltakozva, mintegy azok helyett (epilepsia larnata). Az ily módon felmerülő cselekedetek törvényszéki orvostani elbirálása igen fontos.
Az epileptikus rohamok gyakoriságára nézve a változatosság igen nagy. Némely esetben évek telnek el, mielőtt uj roham mutatkoznék, mig más esetekben naponta 2-3 roham is észlelhető. Vannak esetek, melyekben naponta több százra ment, a többnyire enyhe alakban nyilvánuló rohamok száma. Ha a sulyos rohamok oly sürün jelentkeznek, hogy az egyikből a beteg még magához sem tért, midőn már a következő roham beköszönt, a status epilepticus-nak nevezett állapot fejlődik ki, melyben a betegek hőmérséke felette magas (41-42° C.), az első napok után a rángások elmaradnak és a betegek mély álomba merülnek. Az esetek többségében az epilepsziában szenvedők a rohamok közti időszakban szellemileg és testileg teljesen épeknek mondhatók, minek igazolásául hivatkozhatunk Caesarra, Mohammedre, Napoleonra, kik ugyancsak E.-ban szenvedtek. Másrészt nem ritka, hogy olyan betegeknél, kiknél a rohamok igen sürün jelentkeznek, már korán mutatkoznak némi szellemi és testi fogyatkozások. Az epilepsziát csaló szándékból tettetőknél fősulyt fektetjük arra, hogy a roham kezdetén észlelhető halványulást, a roham alatt létesülő elkékülést nem képesek utánozni, sem nem lesz náluk a pupilla állandóan tág, sem nem veszíti el a fény iránti ingerlékenységét. Tettetőknél nem igen akadnak a roham alatt létrejött sulyosabb sérülések nyomaira. Az esetek egy részében a halál a roham egyenes következményeként lép fel, midőn az eszméletlenségi állapotban halálos sérülést szenvednek. - Bekövetkezhetik nagy ritkán a halál fuladás következtében is.
Az E. egy évek hosszu során át elhuzódó bántalom, melyben teljes gyógyulásra csak ritkán számíthatunk. A javulás, illetőleg gyógyulásra való kilátás kedvezőtlenebb oly esetekben, melyekben átöröklés, a szellemi működésnek a szabad időközökben is észlelhető eltérése van jelen, vagy a hol már igen sok, sulyos roham ment előre. Az E. ellen javasolt igen számos szer közül első sorban a Kaak által 1853. ajánlott bromkálium jön tekintetbe. A bromot huzamosan, 2-3 éven át kell adni; felnőttnek napi adagja kezdetben 4 grm., melyről fokozatosan emelkedünk 8-12, sőt 15 gmmra is. Gyermekek- s fiatal embereknek a 16. életévig, napi adagja koruk évszámainak felét tegye ki. Ha a brom kellemetlen mellékhatásai (undor, hányás, kiütés stb.) mutatkoznának, akkor az adag csökkentésére szorulunk. Ha a beteg a bromhoz már nagyon hozzászokott s igy az általa kifejtett hatás kisebb, ugy a Trousseau-féle labdacsok (belladonna) használandók. A leginkább használt kalium bromatum helyett, az ammonium és natrium bromatum és a Laufenauer által ajánlott rubidium-ammonium-bromid is alkalmazhatók. A brom sikertelensége esetén az atropin, zincum oxidatum, valeriana, belladonna stb. kisérthetők meg. Ismeretes, hogy a görcsös roham a megelőző aurában egyes manipulációk által elnyomható. Igy, ha valamely végtagból indul ki az aura, ugy ennek erős összeszorítása és dörzsölése, ha az epigastriumból száll felfelé az aura, ugy nagyobb mennyiségü konyhasónak lenyelése a kitörni készülő rohamot elnyomni képes. A kifejlő roham semmivel sem szüntethető meg; csak arról gondoskodjunk, hogy a beteg meg ne sértse magát. Status epilepticus ellen kloroform-narkozis veendő igénybe. Rendkivül fontos az epilepsziás egyének általános dietetikus kezelése. Kerülendők a szellemi és testi megerőltetések, mindennemü kicsapongások és fontosak az arányosan megosztott növényi és állati ételek. Vérszegényeknél vasat, kövér egyéneknél redukáló kurát rendelünk. A reflex E.-nál a rohamot kiváltó ok szorul a gyógykezelésre és ahol csak lehetséges (polipus az orrban, a fejet ért trauma után visszamaradt csontszálka stb.) sebészi uton eltávolítandó. Az E. az emberen kivül még állatoknál is előjön. Leggyakoribb a kutyánál, de lovaknál, sőt szárnyasoknál is észlelhető. A művi uton epileptikussá tett tengeri malacok nemcsak huzamosan szenvednek e bántalomban, hanem még azt utódaikra is átörökítik.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT