Erdődy
Erdődy-család (monyorókeréki és monoszlói). Magyarország legrégibb grófi családja a jelenlegiek közt, az egyedüli, mely a mohácsi vész előtt nyerte grófi rangját II. Ulászlótól 1511 novemb. 25.; a régiebbek, melyek a Habsburgház uralma előtt is viselték a grófi cimet, kép
Erdődy-család cimere.
mint a Szentgyörgyi és Bazini, Fraknói, Szepesi (Szapolyai), Besztercei (Hunyadi, Geréb), Korbáviai grófok, Frangepánok stb., mind kihaltak. Az E. különben nem tartozik az ősi magyar családok közé; a Bakóczok (vagy ismertebb, de nem egészen pontos nevükön Bakacsok), kiktől az Erdődyek származtak, eredetileg a Drágffy család jobbágyai voltak, közülök azonban nehányan papi pályára léptek s a XV. sz. közepétől kezdve mind magasabbre emelték családjukat. Jászay sz. ugyan már az Árpád-házbeli királyok alatt virágzott egy Erdőd-nemzetség s 1389-ből Fejér (Cod. Dip. X. 1. 155.) szintén közöl egy oklevelet, mely szerint Bakacs Tamás és fiai az Erdőd nembeli Miklóstól származnának, de az oklevél hamis. A kétségtelen historiai tény annyi, hogy nemességet csak Országh Mihály nádor házi káplánja, a későbbi titeli prépost, erdődi Bakolcz Bálint, Ferenc fia szerzett 1459 szept. 3. a maga és testvérei, Tamás és János részére, amelyet 1489 jan. 6. Mátyás király erdődi Bakócz Tamás győri püspök, testvérei Miklós és Bálint, továbbá Miklós fiai Péter és Pál s néhai János fiai, Tóbiás és János számára megerősített. Bakócz Tamás (l. o.) kapta adományba 1493. a kőrösvmegyei Monoszlót s 1496. a vasvmegyei Monyorókeréket, melyekről a család előnevét irja. Még életében, 1517. felosztotta jószágait vérrokonai között, hazánkban az első hitbizományt alapítván. Még több jutott unokaöcscsének, Péternek, u. m. a vasvmegyei Monyorókerék, Körmend és Vöröstorony (ma Vörösvár), a veszprémi Somlyó, a varasdi Császár s a körösvmegyei Monoszló, Szarvasd és a Diándára nevü várak uradalmaikkal együtt. Péter nevezte magát testvéreivel, Simon zágrábi püspökkel és Klárával együtt először E.-nek, mig unokatestvérei, Bálint fiai, István és Farkas tovább is megtartották a Bakócz nevet; ez utóbbi ág István hasonnevü fiában halt ki. E. Klárát, Péter testvérét, Pálffy Pál vette nőül s ő utána nevezték magukat a Pálffyak is Erdődyeknek, az előnévvel együtt átvevén az E. cimert, a félkerékből kiemelkedő Szarvast is. Az E. családtagjai a legelőkelőbb országos méltóságokat viselték; többen voltak horvát bánok, országbirók, tárnokmesterek, tábornokok, püspökök stb. E. Péter horvát bán (megh. 1566) és gyermekei: Tamás, Péter, Anna és Margit 1565 okt. 11. Miksa császártól megerősítve grófi rangjukban a német birodalmi grófságot kapják, sőt Péter bánt a következő évben ugyancsak Miksa német birodalmi hercegi rangra emelte, amely méltósággal azonban Péter bán már nem élhetett, mert nehány hét mulva meghalt. Fiait, Tamás horvát bánt (megh. 1624) és Pétert 1580 febr. 26. Rudolf császár ujólag megerősítette német birodalmi grófi rangjukban s egyuttal az ősi cimert is kibővítette. Ugyanezen Tamás 1607. a varasdmegyei örökös főispánságot és a varasdvári örökös kapitányságot kapta, amely cimet a család egész a legujabb időkig viselte s az oklevél szerint e cim nemcsak a férfiakat, hanem a család női tagjait is megillette. Péter bán fiai közül Péter ága kisunokáiban, György és Miklós bán fiaiban a XVII. sz. vége felé kihalt; testvérének, Tamásnak ága azonban ma is virágzik, unokái György tárnokmester és Gábor két ágat alapítottak, az utóbbi a jelen század elején halt ki; György unokájától, Sándortól pedig két fő- és egy mellékágazat származott, nevezetesen Sándor idősb fiának, Lászlónak fiai, Miklós és János horvát bán alapították a két ágazatra szakadt idősb ágat, László öcscse, Lajos (megh. 1725) pedig alapította az ifjabb ágat. A család cimere: négyelt pajzs szivpajzszsal, ebben vörös mezőben arany félkerékből kinövő, természetes szarvas (az 1459. és 1489. adományozott Bakócz-cimer). A nagy pajzs: 1. arany mezőben koronás fekete sas. 2. és 3. kék mezőben két ezüst hullámos pólya közt két egymás mellett álló hatágu csillag. 4. arany mezőben faragott kövekből rakott fehér várfal két ormozott toronynyal. Három sisak, sisakdiszek: 1. (középső) koronás fekete sas, takaró jobbról ezüst-vörös, balról arany fekete. 2. egy fekete és egy vörös structoll között balra fordult kinövő páncélos kar, markában arany védvasas kivont kardot tart, takaró arany-fekete. 3. a leirt kar szintén structollak között jobbra fordulva kékkel és aranynyal osztott zászlót tart, takaró kék-vörös. Ugyanez cimere Varasd vármegyének is. V. ö. Bottka T., Adalékok az Erdődi Bakócz-család első elágazásához. Századok. (1875. 547-556. U. o. 1875. 136. és 498. l.,) Nagy I. Magyarország Csal. IV. 59. - K. l. A család történetének legfontosabb adatait a galgóci és vörösvári levéltárak tartalmazzák.
1. E. Antal György Lipót, országbiró fia, 1760. árvai főispán, tábornok. - 2. E. Antal, Miklós fia, Lajos alkancellár testvére, tábornok volt a mult század második felében. - 3. E. Farkas, Farkas fia s Miklós bán testvére, élt I. Lipót korában s a törökök elleni ütközetben esett el. - 4. E. Ferenc, III. Péter fia, 1627. gyáki-szentgyörgyi apát volt. - 5. E. Xaveri Ferenc (szül. 1830 jan. 9.), a család jelenlegi feje, nemzetgazdaságunk emelésére nagy áldozatok árán hozzájárult a hazánkra nagyfontosságu vágvölgyi vasut építéséhez; és világhirü pöstyéni fürdőjében katonai kórházat emeltetett. A főrendiház tagja, 1894. belső titkos tanácsosi méltóságot kapott. - 6. E. Gábor, Kristóf és Thurzó Borbála fia, az 1647-iki országgyülésen az Ausztriától visszaváltandó városok ügyében küldöttségi tag, majd kincstári elnök és főajtónálló mester volt. Két nejétől 3 fia volt, kik közül Kristófnak maradtak ivadékai. Gábor ága dédunokájában, József kancellárban 1824. halt ki. - 7. E. Gábor (szül. 1684. megh. 1744.), Kristóf tárnokmester fia, miként testvére László Ádám, papi pályára lépett s 1715-44. egri püspök volt. - 8. E. György, Kristóf fia, 1647-49. főkomornok, 1662. főtárnokmester. Battyhány Erzsébettől csak egy fia, Sándor maradt, ki a család ma is virágzó ágát alapította. - 9. E. György (szül. 1645., megh. 1714.), Gábor fia, Árva, Bars, Sáros és Varasd vm. főispánja, főtárnokmester, majd országbiró. Elébb Thököli pártján volt, majd 1684. Pozsonyban Lothai Károly és Abele Kristóf kir. biztosok előtt Lipót hüségére tért. Első neje Rákóczi László gróf leánya: Erzsébet, Erdődy Ádám özvegye volt, majd Jakusich Terézt vette nőül, gyermeke azonban egyiktől sem maradt. - 10. E. György Lipót (megh. 1758), Kristóf tárnokmester fia, barsvmegyei főispán, ezredes, m. kir. udvari helytartósági tanácsos, kincstári elnök, koronaőr, 1758. országbiró s az arany gyapjas rend vitéze. Harcolt a franciák ellen s az ekkor kapott sebeiben halt meg 1758. - 11. E. György (szül.1785.), 1848-ig Varasd vmegye főispánja volt. - 12. E. György Gobert gróf, a főrendiház tagja, szül. 1843 okt. 6. Nagyanyja, Aspremont Mária Gobertina volt. Vas vmegye közéletében élénk részt vesz.
13. Erdődy Imre (megh. 1690.), Kristóf fia, 1681-87. főtárnokmester, Egyik tagja volt annak a törvényszéknek, mely Hocher elnöklete alatt a Zrinyi-Frangepán-Nádasdy-féle mozgalom részesei fölött itélt. Jóval elébb, 1655. fellázadt jobbágyait az 1655. 76. t. c. rendelkezése szerint királyi csapatokkal kellett lecsöndesíteni. Fia Ádám, ki gr. Rákóczi László leányát, Erzsébetet (később gr. E. Györgyné) vette nőül, mag nélkül halt el. - 14. E. Imre, Kristóf tárnokmester fia, III. Károly korában élt s a szávai vidék parancsnoka volt. - 15. E. István (szül. 1813 szept. 27.) valóságos belső titkos tanácsos, főlovászmester, aranygyapjas vitéz, a vaskorona rend nagykeresztese, a főrendiházban és a delegációkban nagy kora dacára még mindig tevékeny részt vesz. - 16. E. János, Tamás bán fia, 1613. az ingolstadti akadémia rektora. 1622-1624. egri püspök volt. - 17. E. János, László fia, tábornok volt a mult század második felében. - 18. E. János (megh. 1806.), horvát bán. Erdődy György országbiró és Esterházy Terézia fia. 1760. már cs. kir. kamarás, val. belső titkos tanácsos és m. kir. udvari helytartósági tanácsos, Zólyom vármegye főispánja volt. 1770. a Szt. István rend középkeresztese, 1789. pedig főkomornokmester. 1790. II. Lipót király által horvát bánnak neveztetett ki, mely méltóságot 1806. viselte. Az ő bánsága alatt elvesztette az anyaország Dalmáciát, mely tényleg máig sem került vissza. - 19. E. János (szül. 1794., megh. 1879.) varasdi főispán, kir. helytartó tanácsos, 1848. fiumei kormányzó. A magyar ügynek Horvátországban egyik legkitartóbb harcosa volt, s midőn a családjában örökös varasdi főispánságtól nemzeti érzelmei elmozdították, az országgyülés sürgette visszahelyeztetését. A negyvenes évek előtt kiváló latin szónoklataival tünt ki. - 20. E. József (megh. 1824.), nyitrai főispán, főasztalnokmester, kancellár, miniszter s az aranygyapjas rend vitéze volt. Résztvett 1814. a bécsi kongresszuson. Galgóci várában szinházat emeltetett, midőn nagy pompával Ferenc császárt fogadta. Benne halt ki a Kristóf tárnokmester Gábor nevü fiától származott ág 1824 jan. 12.
21. E. Károly (szül. 1793., megh. 1841.), varasdi főispán volt. - 22. E. Kristóf (megh. 1620.), Tamás bán fia volt, 1606. a Bocskayval folytatott alkudozások alatt Rudolf király egyik biztosa. 1608. jelen volt Prága alatt Mátyás főherceggel, midőn Rudolfot lemondásra kényszerítették. Nagy-Szombat mellett egy hegyre a Ferencieknek zárdát, Sz. Katalin tiszteletére pedig egyházat építtetett. Három fia közül Györgytől származik az E. család ma is virágzó ága. Gábor ága a jelen század elején halt ki, Imréé pedig már fiában megszakadt. - 23. E. Kristóf (megh. 1704) Gábor fia, György országbiró testvére. 1681. koronaőr, kincstári elnök, végre tárnokmester volt. - 24. E. Lajos, Miklós és Batthyány Teréz, Antal tábornok testvére, 1776. alkancellár és veszprémi főispán volt. - 25. E. László Ádám, Kristóf tárnokmester fia, nyitrai püspök és kancellár (1707-1720) volt. - 26. E. László, 1770. a báni helytartóság tanácsosa, cs. kir. kamarás és 1789. kőrösi főispán volt.
27. E. Miklós, horvát bán, megh. 1693. Farkas és Thuróczy Borbála fia. Petriny várának kapitánya, kamarás, később a kulpai határ főkapitánya. 1670. márc. 29. kinevezte őt I. Lipót király a szerencsétlen Zrinyi Péter helyébe báni helytartónak , mely méltóságot Bosković Márton zágrábi püspökkel együtt 1680-ig viselte. 1680. ápr. 10. valódi horvát bánná lett és ünnepélyesen bevezettetett ezen méltóságba. Kitünt mint hadvezér és vitéz férfi. Résztvett Buda visszavételénél 1686. szept. 2., ugyanezen évben Dubicánál, 1687. Kosztajnicánál verte meg a törököket és győzedelmes harcok után visszahódította a mai Szlavóniát a törököktől. A báni méltóságot haláláig viselte. Első neje Draskovich Julia, második Gallenberg Izabella volt.
Két fiában, Miklós és Tamásban az E. család ezen ágazata kihalt. - 28. E. Péter, Bakócz Miklós fia, Tamás érsek unokaöcscse, először kezdte használni az E. nevet, még pedig latinosan Erdewdj de Eberaw alakban s igy ő a család tulajdonképeni alapítója. Tamás érsek 1517-iki intézkedése nagy vagyon birtokába juttatta, mi utat nyitott neki a magas hivatalok viselésére. Számos fegyveres élén vett részt a mohácsi ütközetben, honnan megszabadulva, előbb János király pártján volt Ferdinand ellen testvérével, Simon zágrábi püspökkel s unokatestvéreivel, Bakócz Istvánnal és Farkassal együtt, később azonban Puchaim cs. tábornok családjába házasodván, Ferdinándhoz pártolt és vasvmegyei főispán, főkamarás és főlovászmester lett. 1543. Olaszországba költözött s ugyanott halt meg. 29. E. Péter, megh. 1567., horvát bán és Zalavm. főispánja, I. Ferdinánd és Miksa idejében. I. Péter, az E. család alapítójának és Bánffy Sárának volt a fia. 1547. 200 huszár élén résztvett a schmalkaldeni háboruban; itt szerzett érdemeiért Ferdinánd Prágában arany-sarkantyus vitézzé tette s ugyancsak 1547. Zalavmegye főispánja lett. 1557. horvát bánná nevezték ki és az maradt haláláig. Bánsága alatt folyton a törökök ellen harcolt, kik többi közt Monoszlót is elfoglalták, minek megboszulására 1553. Frangepán Györgygyel átkelvén a Száván, Velika és Gradiska mellett megverte a törököket; 1565. Musztafa boszniai basa 17 ezer főnyi serege fölött Obreskonál, Körösvásárhely közelében aratott fényes győzelmet. Neje kettő volt: Tahy Margit és Alapy Borbála, kiktől három gyermeke született. köztük Tamás, a hires horvát bán. - 30. E. Péter, Péter bán fia, résztvett 1596. a Petrinja várát ostromló törökökkel vivott sziszeki ütközetben. Megh. 1613. Hét fia maradt, közülük azonban csak Simon és Farkas alapított családot, amannak az ága már Zsigmond nevü fiában megakadt, Farkasé unokáiban halt ki. - 31. E. Rudolf, gróf, a főrendiház tagja, szül. 1846. jan. 26. Novimarovban, melynek ő az ura, mintagazdaságot folytat s a horvát tartománygyülés kormánypárti tagja. Felső-Magyarországon is birtokos. Ismert sportsman és hires galamblövő.
32. E. Sándor, György fia, 1715. kincstári elnök s az 1715. és 1723-iki országgyülések több bizottságának tagja. Fia: 33. E. Sándor, szintén kincstári elnök volt. Négy fia közül kettő, u. m. László és Lajos (megh. 1725) cs. kir. kapitány, alapitott családot. - 34. E. Sándor. 1789. varasdi főispán és tábornok, egy másik: 35. E. Sándor 1840. Varasd vmegye adminszitratora volt. - 36. E. Sándor, szül. 1804. aug. 10., megh. 1881. Zsigmond és gr. Festetich Mária fia. Az 1840. és 1844-ki országgyülésen mint kiváló ellenzéki szónok tünt ki. 1848. a második, de meg nem alakult minisztériumban őt szemelte ki Batthyány L. külügyminiszternek. Az utóbbi időkben főlovászmester volt. Nagy barátja volt a tudományoknak és szépművészeteknek, ő maga is sokat foglalkozott a természettudományokkal, e téren szerzett érdemeiért nemcsak a m. tud. akadémia, hanem több külföldi, különösen az angol tudós társaság is tagjának választotta meg. - 37. E. Simon (megh. 1543), Bakócz Miklós fia, Tamás érsek unokaöcscse s E. Péter testvére. 1526. már zágrábi püspök volt s testvérével együtt számos lovas élén vett részt a mohácsi ütközetben, honnan megmenekülve János királyhoz csatlakozott s bár Ferdinánd az esztergomi érsekséget igérte neki, János király hive maradt, ki horvát és tótországi bánnak nevezte ki. Midőn János király Ferdinánd seregei elől Budáról Tokaj felé vonult, Simon is elkisérte s ezért Ferdinánd számüzöttnek nyilvánította, de a püspök visszatért a drávántuli részekbe és Sz. Erzsébet vára alatt megtámadta a császáriakat. János királylyal jelen volt a Bécs alól visszatért szultán táborában s midőn innen visszament Zágrábba, utközben a Pekriek megtámadták, seregét megverték és őt magát is megsebesítették. Mivel Ferdinánd csapatai ellen hasztalan kért segítséget, lassankint Ferdinándhoz közeledett s 1537. már őt bizták meg Kacz János biboros Eszéknél tanyázó seregének élelmezésével. Később sok viszálya volt a Zrinyiekkel és a zágrábi káptalannal, melynek védelmére Ferdinánd Keglevich Péter horvát bánt küldte ki.
38. E. Tamás, horvát bán, Péter bán és Tahy Margit fia, szül. 1558., megh. 1624. jan. 17. A kereszténység legnagyobb hőseinek egyike volt, ki 6 izben fényes diadalt aratott a törökökön. Már 1581. Czerniknál megverte és fogságba ejtette Szkender pasát. 1584. horvát bánná nevezték ki és mindjárt bánsága első évében Szluinnál a Krajnából Ferhát pasa vezérsége alatt visszavonuló törökökön győzelmet aratott, zsákmányaikat s foglyaikat elvette és magát Ferhát pasát megölte. 1585. Kosztajnicza várát támadta meg és felgyujtá. 1586. Ali pasa 8 ezernyi seregét 800 emberével szétverte és Azembég vezéröket tulajdon kezével lováról lelökte. 1587. Kopana várát foglalta el a pasa családjával és 15000 fogolylyal együtt. Ugyanezen évben Ivánicsnál megverte Ali béget, kinek fejét Károly főhercegnek ajándékba küldte. 1593. jun. 22. Eggenberg és Euersperg seregeivel egyesülvén, Haszán boszniai pasát Sziszeknél megverte, mely fényes győzelemben 12 ezer török és maga a pasa is halva maradt. 1595. Zrinyi Györgygyel együtt Petrinja várát a törököktől elfoglalta és lemontotta. Ugyanezen évben lemondott a bánságról, mire Magyarország nádorának volt kijelölve. 1607. érdemeiért Rudolf király Varasd vmegyei örökös főispánnak nevezte ki, mely cim az egész családra a legujabb időkig átszállt. 1608. ismét nádornak volt kijelölve, de vallási türelmetlensége miatt e méltóságtól ezuttal is elesett, visszatért tehát báni hivatalába, melyet ezután 1615-ig viselt. 1616. főtárnokmesternek neveztetett ki. Neje Ungnad Mária volt, kitől 8 gyermeke született. Eltemettetett a zágrábi székesegyházban, ahol a sirja ma is látható. - 39. E. Tamás, gróf, a főrendiház tagja, szül. 1855. okt. 10. A vépi kastélyban lakik és főképen gazdaságának él.
40. E. Zsigmond (megh. 1630.) horvát bán, Tamás bán fia, 1625. Zrin váránál egy török csapattal megütközvén, megveretett és csak nagy nehezen menekülhetett meg. 1627. máj. 20. horvát bán lett és az maradt haláláig. A papoknak, főleg a szerzeteseknek nagy pártfogója volt.
