Esztergom
Esztergom, vármegye (
l. a mellékelt térképet) a régi dunáninneni kerületben, a Duna mindkét partján; határai É-on Bars, K-en Hont és Pest-P.-S.-Kiskun, D-en és Ny-on Komárom vármegye. Ter. 1123,30 km2. E. földje a Duna bal partján nagyobbára 107-150 m. magas termékeny lapály, melyen csak Farnad és Magyar-Szölgyén, valamint Béla és Kőhid-Gyarmat vidékén emelkednek hullámos dombok (egészen 276 m. magasságig). A Duna jobb partja nagyobbára hegyes. A vmegye délkeleti részében a Pilis hegycsoport végső nyulványai ágaznak szét.
)
l. a mellékelt térképet) a régi dunáninneni kerületben, a Duna mindkét partján; határai É-on Bars, K-en Hont és Pest-P.-S.-Kiskun, D-en és Ny-on Komárom vármegye. Ter. 1123,30 km2. E. földje a Duna bal partján nagyobbára 107-150 m. magas termékeny lapály, melyen csak Farnad és Magyar-Szölgyén, valamint Béla és Kőhid-Gyarmat vidékén emelkednek hullámos dombok (egészen 276 m. magasságig). A Duna jobb partja nagyobbára hegyes. A vmegye délkeleti részében a Pilis hegycsoport végső nyulványai ágaznak szét.
Esztergom vármegye cimere.
Legmagasabb emelkedései, a Dobogókő (700 m.) és a Keserüshegy (641 m.) a vmegye határán vannak s kiváló természeti szépségeket rejtenek magukban. E hegyek nyulványai egészen a Dunáig ereszkednek, melynek völgye Esztergom és Dömös közt gyönyörü völgyszorossá válik. E hegységnek a Duna felé eső végső magaslatai az esztergomi Vaskapu (406 m.) és a Zamárhegy (308 m.); lejtőiket azelőtt gazdag szőllők fedték, melyek azonban ma már tetemesen meggyérültek. A Pilis-hegység ágazatait Ny-felől a csévi völgylapály választja el a dorogi hegyektől (Getehegy 457 m., Henrik-magaslat 340 m.), melyek gazdag (12 mértföldre terjedő) széntelepeket rejtenek magukban. Azokon tul hullámos térség terül el a Gerecse-hegységig, melynek legmagasabb csúcsa (Gerecse, 633 m.) még a vmegye területén emelkedik. A vmegye főfolyója a Duna, mely azt Ny-K-i irányban ketté hasítja; balfelől a Garamot veszi fel, mely a vármegye területén a Kétyi vizzel és a Párisi csatorna vizével gyarapodik. A jobb oldalról jelentékenyebb mellékvize nincs a Dunának, mocsarak azonban ugy a balparton (Bucs és Muzsla közt), mint a jobbparton (Esztergomtól D-re) kisérik a folyamot. Ásványforrások csak Esztergomban fakadnak gyógy- és ivóvizre lehütve, 22 fokos (R) hévvizei igen keresettek csuzos és ideges betegségekben.
Éghajlata
mérsékelt; az évi közepes hőfok Esztergomban 8,4° C., a juliusé 21,8, a decemberé 1,0° ; a hőmérséklet maximuma 35,6, minimuma -17,6, absolut ingadozása 53,2° C. A csapadék mennyisége igen csekély (541 mm.), a hegységekben azonban jóval több.
Terményei
az ásványországból barnaszén, mely a dorogi, tokodi, annavölgyi, nyerges-ujfalusi és szarkási bányákban műveltetik (évi termelés 11/2 millió q.), márvány (a süttői s piszkei bányákban), épület és mészkő (Kesztölc) s agyag (Esztergom). Növényzete is dus; E. az ország legtermékenyebb vmegyéi közé tartozik. Területéből 58652 ha. szántóföld, 777 ha. kert, 4315 ha. rét, 10492 ha. legelő, 134 ha. nádas, 4769 ha szőllő és 19177 ha. erdő; a termőterület összessége 98316 ha. Rónája kitünő gabonát terem, leginkább buzát, árpát, zabot, rozsot, kevesebb kétszerest; jelentékeny azonkivül a kukorica, burgonya s takarmányrépa termelése. Termelnek még cukorrépát, repcét, kendert stb. Azelőtt jelentékeny s jó minőségü bortermelése a filloxera pusztítása folytán csökkent; az 1890. évben összesen 30371 hl. must, 11534 hl. fehér, 6160 hl. vörös bor és 6967 hl. siller termett, azonkivül nagy mennyiségü szőllő került forgalomba. Az állattenyésztést leginkább a vmegye lapályos részében üzik; az állatállomány volt az 1884. évi összeirás szerint: 11718 drb. magyar fajtáju s 3216 nem magyar fajtáju szarvasmarha, 28 bivaly, 9855 ló, 173 szamár és öszvér, 21821 sertés, 54681 juh és birka és 227 kecske; továbbá 88276 tyuk, 1391 pulyka, 26641 lud, 7437 kacsa és 4602 galamb. A méhkasok száma 3135. A hegység vadakban bővelkedik; szarvas és őz igen gyakori, vaddisznó azonban nem mutatkozik. Őszszel a jeges Dunát vadludak és vadkacsák lepik el.
Lakói
száma 1881-ben 72166, 1891-ben 78378 volt; a 10 évi szaporulat 6212 lélek, vagyis 8,61 %; egy-egy km2-re jelenleg 70 lélek jut s igy E. a sürübben lakott vármegyék közé tartozik. Nemzetiség szerint van a lakosok közt 62505 (79,7%) magyar, 8941 (11,4%) német, 6432 tót (8,2%); a magyarság 10 évi szaporulata 5206 lélek, vagyis 9,1%. A magyarság a Duna balpartján lakik legsürübben, a jobbparton a németekkel és tótokkal keverve. Hitfelekezet szerint van 65677 római kat., 588 ág. evang., 9135 helv. és 2939 zsidó. Foglalkozás szerint következőleg oszlik meg a népesség: értelmiségi kereset 2291 (ebből 653 kereső, a többi eltartott), őstermelés 48020 (ebből 20096 kereső), bányászat, ipar és forgalom 18925 (ebből 7322 kereső), járadékosok 1414 (ebből 766 kereső), napszámosok 5773 (ebből 3326 kereső). Az ipar leginkább a bányaiparra (l. fentebb) szorítkozik; ezenkivül említendő a lábatlani piszkei és nyerges-ujfalusi cementgyár, az esztergomi téglagyárak, s ugyanott nehány kisebb ipartelep (vas- és rézöntő, bőrgyár, szeszgyárak), továbbá a bátorkeszi szeszfőző, a nyerges-ujfalusi téglagyár s a párkányi keményítő- és csirizgyár. A kereskedelem főcikkei gabona, bor, szőllő és gyümölcs, továbbá a bányák (márvány, kőszén) és gyárak (cement, szesz) terményei. Ipartestület csak Esztergomban van, keresk, társulat ugyanott. A közlekedés főere a Duna, melyen különösen a márványbányák termékeit szállítják Budapestre, továbbá a m. k. államvasutak pozsony-budapesti vonala, melyből a vmegye területén a csattai szárnyvonal ágazik ki, végül az almás-esztergomi h. é. vasut; a vmegye területét érintő vasuti vonalak hossza 78 km. A gőzhajózást a Dunán a Dunagőzhajózási társulat tartja fenn, azonkivül Esztergomból a m. k. államvasut megállójához csavargőzös közlekedik s a Garamon élénk tutajozás folyik. A kiépített állami utak hossza 32,6, a törvényhatósági utaké 246,9 km. Készülő félben van a budapest-esztergomi vasut, melynek hossza 46 km. és melyet a miniszter 1893 dec. engedélyezett. A vasut 6250000 forintba fog kerülni. Magánál E. városánál pedig Cathry vállalkozó állandó hidat fog építeni.
A közoktatás
elég fejlett; a vármegye férfi-lakosságából 78,3, a nőiből 64,3% tud irni s olvasni s a 6 éven felöli analfabeták száma csak 15956 (24,4%). A vmegye (1890) 13646 tanköteles gyermek közül csak 1211 (8,9%) nem jár iskolába. 51 községe közül csak kettőnek nincs helyben iskolája, van azonban 8 pusztán is iskola; a népiskolák összes száma 79. Magasabb iskolák csak Esztergomban vannak, u. m.: kat. főgimnázium, községi alreáliskola, papnevelő, érseki tanitóképző-intézet, felső nőnevelő intézet, keresk. iskola, ipariskola; a kisdedovók száma 3.
Közigazgatás.
E. vármegye 2 járásra oszlok s 1 rend. tan. város van benne, u. m.:
E. vármegyében van 29 nagyközség, 23 kisközség és 56 puszta és telep. A községek középnagyságuak, 2000-nél több lakosa 10-nek van, de a 3000 lakost (E. városon kivül) egy sem éri el. Székhelye Esztergom. Az országgyülésbe E. vármegye két, a város 3 vármegyei községgel egy képviselőt küld. Egyházi tekintetben az egész vármegye (32 katolikus község) az E.-i érseki egyházmegyéhez, az egyetlen görög-kel. egyház a budai püspöki egyházmegyéhez, a 8 ág. evang. leányközség a dunántuli, a 10 reform. község a dunántuli (1 fiókegyház a dunamelléki) egyházkerülethez tartozik. Az izr. anyakönyvi kerületek száma 2. Igazságügyi szempontból E. a komáromi törvényszék területéhez van beosztva. E. városában van kir. járásbiróság, telekkönyvi hatáskörrel felruházva; tartozik a győri kir. főügyészség-, a pestvidéki bányabiróság-, a budapesti sajtó s a győri pénzügyi biróság-, a pozsonyi közjegyzői s a győri ügyvédi kamara kerületéhez (közjegyző E. városában van). Hadügyi tekintetben az egész vmegye a pozsonyi hadtestparancsnokság alá beosztott E.-i 26. sz. hadkiegészítési parancsnoksághoz, a nyitrai 14. sz. honvéd gyalogezredhez s a 44. sz.népfölkelési járáshoz tartozik; alakítja a 44.sz. I. oszt. és a 140. sz. II. oszt. népfölkelő zászlóaljat. E.-ban csendőrszárny- és szakaszparancsnokság van. Pénzügyi főhatósága a budapest-budai pénzügyigazgatóság; adóhivatala s pénzügyőrbiztossága E. városában van. Keresk. s ipari ügyekben a győri kamara, közutak s posta és táviró tekintetében a budapesti kerületi felügyelő, ill. igazgatóság területéhez tartozik; államépítészeti hivatala E.-ban van. A gyógyszertárak száma 6.
Története.
Kulturális emlékei és leletei visszavihetők a történelemelőtti őskorra. Ily neolit- és bronzkori leletek előkerültek: Bajna, Esztergom, Ebed, Lábatlan, Nyerges-Ujfalu, Piszke, Tokod, Bény, Kéménd, Köbölkut, Nána és Szölgyén határában. A rómaiak uralma alatt a megye területén át hatalmasan megerősített utvonal vezetett el a Duna partján. Aquincum felől első római állomás a vármegyében Castra ad Herculem (Pilis-Maróth). Amint E.-t a rómaiak idején Salvanak nevezték, a népvándorlás idején a frankok Osterringunnek nevezték el (Ostar a. m. kelet, rungen, an. m. vár), tehát a frankok keleti vára volt. A középkori latinság ebből Stringonium-ot, a szlávok Ostrihom-ot, a magyarok végre Esztergomot csináltak. Ilynevü helység van Badenben is, melyet a középkorban Osteringun, Ostergun-nak irtak. Az Istrogranum-féle etimologia Ortelius-meséje, mint Sempronium, vagy Pisonium stb. Isternek a rómaiak csak az Al-Dunát nevezték. Hogy a honfoglalás után Esztergom és kis vármegyéje, különösen első Árpád-házi királyaink alatt hazánk történetében fontos szerepet vitt, az a hazai történelemből eléggé ismeretes. Szt. István keresztény kulturánk gócpontjává tette és semmi kétség sem lehet, hogy állami szervezetének kiváltságaival is felruházta. Esztergom királyi székhely volt; Dömös Béla királynak volt kedves mulatóhelye. Itt halt meg (1063) székének összeroskadása következtében. Álmos herceg (1110) itt alapította meg a Szt. Margitról nevezett prépostságot; midőn pedig királyi bátyjának, Kálmánnak haragját magára vonta, büntetésül e prépostság épületébe zárták őt fiával együtt, utóbb pedig mindkettejöket megvakították. Pesti Frigyes a legenda alapján is Esztergom körül a legrégibb várispánságok egyikét tételezi fel. Legelőször említik 1087. és 1272. megszüntették. A várispánságon kivül volt az esztergomi megye, mely 1156. és 1175. fordul elő legrégibb okiratainkban. E. vára Imre király alatt szünt meg királyi székhely lenni; mert ő a várat Jób érseknek adományozta. E. vármegyének IV. Béla kora előtt nagyobb volt területe, mert Pilis vmegye volt annak kiegészítő része. A tatárjárás veszedelmével szemben Esztergom vármegye sem vonta ki magát a honfiui kötelesség alól. Bajóthon, a megye területén történt, hogy Gertrud királynét 1214. felkoncolták. Midőn 1242. a tatár had ostromolta E.-t, a régóta kőből megépített sziklavárba gyültek a várjobbágyok, kik a sajói ütközetből visszatért Simon gróf vezérlete alatt megvédték a várat. Ezért IV. Béla a vitéz grófnak Muzsla megyei községet adományozta. Az érsekek 1270 óta E. megye örökös főispánjai. A vár és megyei községek ujabb virágzásnak indultak: különösen IV. Béla, IV. László és III. Endre alatt éledtek fel ujból. A vármegye sorsa mindig Esztergom várához volt füzve.
Az Áprádház kihalását követő zavaros időkben Esztergom vára sokat szenvedett. Midőn Vencel gyermekkirály fiáért 1304 juniusban haddal hazánkba jött, Kőszegi Iván nagy bérért kezére játszotta Esztergom várát; Vencel visszavonulásakor pedig kegyetlenül kiraboltatta, még a székesegyház kincseit és a káptalan leveleit sem kimélte. Aztán ismét Kőszegi Iván kezére került. De ennek uralma most nem tartott sokáig; a következő 1305. Tamás érsek számüzetése helyéről Henrik bán fiait kiközösítette, sőt - mi több - fegyvereseket gyüjtött össze E. visszavételére. Részt vettek ez ostromban a főpapok dandárain kivül egyes főnemesek, kik nem nézhették hideg vérrel E. szenvedését; ezek közt találjuk Csák Máté vitéz hadvezérét Bogárfia Mártont is. Ez egyesült erőnek sikerült a hazaárulók rablótanyáját bevenni, s a sokáig nyomorgatott vidéknek a békét és nyugalmat, az érseknek pedig székhelyét visszadni. (V. ö. Botka T. Trencs. Csák Máté és kortársai, 34. l.) Vérengző ütközetnek szinhelye volt a vármegye 1441., midőn I. Ulászló a koronáért küzdött Lászlónak hiveivel. Ekkor Széchy Dénes érsek ismét felvirágoztatta E. vidékét és bár Mátyás király 1471. Vitéz János érseket, mivel ellene pártot ütött, ostrom alá fogta, a mohácsi vészig a megye legszebb multjához tartozik e korszak, melyben különösen Bakács Tamásnak jelentékeny része volt.
1526 után Esztergomot az érsek és főkáptalana is, mint a tatárjárás előtt a királyok elhagyták; ezt megsinylette a megye is. Holott közvetlen a mohácsi vész után nem sikerült az esztergomi várat bevenni; nagy veszély fenyegette a vármegyét, midőn a török 1541. Budán megfészkelte magát. Joachim német választófejedelem vezérlete alatt akkor az egész birodalomban egy hatalmas felszabadító sereget gyüjtöttek össze éppen a vármegye területén. A hatalmas sereg 1542 Táth és Esztergom között foglalt állást s ekkor a hajóhad vezérei között volt egy későbbi pápa is. Ezen vállalkozás megbüntetésére a török 1543. Esztergom alá vonult és a spanyol várkapitányok kénytelenek voltak az erődöt feladni. A vár vidékével együtt 52 évig volt török kézen. 1595. visszafoglalja Pálffy és Schwarzenberg, miután 1594. sikertelenül vivta. Az 1594-iki sikertelen ostrom alatt Pálffy Miklós parancsnoksága alatt halt hősi halált Esztergomnál Balassa Bálint kiváló magyar költő. Csak rövid 10 évig maradt a mienk, minthogy az 1604. eredménytelen osrom után 1605. Mehemed a szerződés ellenére ujra elfoglalta. Csak 1683. a párkányi hires ütközet által szabadította meg Lothaiai Károly és Szobieszky János lengyel király Esztergomot a török félhodltól. Ekkor pusztították el a törököt üldöző lengyelek az esztergommegyei Kéméndet is. Esztergom vmegye vértől ázott talaján a táthi csata (1685) volt az utolsó mérközés a félhold és a kereszt között. A megye ujjászületésének folyamatát azonban lassuvá tették az 1699-ig tartó 16 éves török háboru terhei. Amint a török áram végképp visszavonul, a vármegyei élet is uj életre kel. A vármegye ujjászületése 1690-1691. esik. Az uj jobbágy telepítések által ekkor németesedtek el Dorogh, Kirva, Leányvár, Nyerges-Ujfalu, Piszke és Süttő. Az adóösszeirás szerint a vármegye 1696. 61/8 adózó portára becsültetett, holott 1494. 1322 portája volt s egy-egy porta csak 18 dr. (100 ezüst dr = 1 frt) adót fizetett. Már 1693. a megye oly szegény volt, hogy a katonaság ellátására szükséges költséget (1916) is csak kölcsön segítségével volt képes fedezni. 1699. 10000-re ment csak a megye lakossága, a városé 2000. A béke áldásainak nem sokáig örülhetett a nemzet és II. Rákóczi Ferenc 8 évig tartó felkelését E. is megsinylette. Vak Bottyán e kornak és különösen e vármegyének egyik legkiválóbb alakja volt. Eleinte a bécsi kormányhoz huzott és a megyében Köbölkut, Kis-Ujfalu, Kis-Gyarmat, Bény és Bátorkeszi képezik birtokát, de az esztergomi várparancsnok zaklatására, a kurucokhoz szegődik, kik a vármegye balparti részét már amugy is elfoglalva tartották. Bottyán nagyobbrészt Muzsla, Kéménd és Párkány körül táborozott. E harcok között mondhatatlan szenvedés és pusztulás, inség és nyomor sulyosodott le a vidék népére. Német, rác és kuruc együtt elpusztította a vmegye földjét. Esztergomot még egy ellenfél sem támadta Párkány felől, csak Rákóczi. Az egész vidék a szabadság-harcossal küzdött, csak Süttő, Dorogh és Nyerges-Ujfalu német lakósait tudta a német parancsnok a várba hajtani, de ennek dacára 1766 szept. 14. Kuckländer várparancsnok kénytelen volt aláirni a kapitulációt. A szabadságharcnak hitele eltünvén, több történetiró Bottyán halálának tulajdonítja az ügy vesztét. Esztergomi kastélyát a várparancsnok özvegyének halála után a kir. fiskus vette át, melytől 1728. a város váltotta meg és most is tanácsházul szolgál. A császári katonaság 7 falu rétjeit és vetéseit felemésztette és a szegény megyei népnek 1709. a vár alatt és Szobbnál hidfő sáncokat kellett hányni. Ez inség következtében 2000 ember pestisben vész el. Gr. Esterházy Imre érsek E. ujjászületése körül nagy érdemeket szerzett, és midőn Mária Terézia Barkóczy Ferenc kinevezése alkalmával az esztergomi várat visszaadta a hercegprimásnak, a megye ismét feléledni kezdett. A magyar országgyülések törvényhozólag sürgették az esztergomi érsekség és főkáptalan ősi székhelyére való visszaköltözését, és habár már Barkóczy megtette ez irányban az előkészületeket, csak Rudnaynak sikerült 277 évi távollét után Esztergom város és megye ezen két hatalmas tényezőjét visszahelyezni (1820). Hogy a vármegye a szabadságharc előkészületében is élénk részt vett, továbbá 48-ban is nemzetőrséget állított, azt talán fölösleges felemlítenünk. Kossuth Lajos a nemzeti önvédelem szervezése ügyében személyesen járt Esztergomban és a gőzhajó állomásnál záporban kilépő szabadsághőst Esztergom város és megye lakossága oly rögtönzött dallal ünnepelte, mely az országosan elterjedt Kossuth-nóták között él.
