Eukleides
Eukleides, 1. görög filozofus, a megarai iskola alapítója. Életéről kevés biztos adat maradt fönn. Szül. Megarában 450 és 440 között Kr. e. Sokrates lelkes tanítványa volt, s midőn az athéniek halálbüntetés terhe alatt tiltották meg a megaraiaknak a városukba lépést, esténként nőnek öltözve lopódzott a városba, hogy Sokrates tanítását élvezhesse. A mester halálánál ő is jelen volt s a tanítványok azután nagyobbrészt ő hozzá menekültek Megarába, ahol E. ugy látszik még pár évtizedig iskolájának vezetőjeként élt. Tana eleai és a sokratesi elemekből áll; csak egy változatlan lét van, de az nem pusztán az Egy, sem pusztán az Ész, hanem a jó, s ezt különböző névvel jelöljük aszerint, hogy micsoda szempontból nézzük: némelykor bölcseség, máskor ész vagy isten; ez az egy jó az egyetlen lét; ami vele ellenkezik, az mind muló létezéssel bir csak. Ezt indirekt bizonyításokkal próbálja erősíteni s ennyiben E. iskolájának módszere dialektikus, szőrszálhasogató s mig tanának tartalma inkább sokretesi, a módszere eleai. Sem az indukció szerinti következtetést, sem az analogia utján való bizonyítást nem fogadta el. Műveiből nem maradt fel semmi; róla irnak: Deycks, de Megaricorum doctrina 1827. V. ö. Mallet, Histoire de l'école de Megare 1845.; Hartenstein, Über die Bedeutung d. Megar. Schule 1848.
2. E., a 30 zsarnok elüzetése után (Kr. e. 403) az első archon (Eponymos) Athénben; alatta vették általános felülvizsgálás alá a törvényeket és juttatták érvényre az ion abécét, melyet utána E.-i abécének is neveznek.
3. E., görög matematikus, a Kr. e. III. sz. kezdetén. Életéről csak annyit tudunk bizonyosan, hogy I. Ptolemaios idejében Alexandriában tanított. Legismertebb műve a Stoicheia (elemek, magyarra fordította Brassai 1866) 15 könyvben, melyek közül azonban az utolsó kettő alighanem alexandriai Hypsiklestől való. Ez a matematika elemeinek legrégibb ránk maradt rendszeres öszszefoglalása, melyet már az ó-korban nagyra becsültek, s mely tekintélyéből még ma sem veszített. Egyéb fontosabb művei: Data, a geometriai analizis elemei; Phaenomena, a csillagok mozgásáról; De divisionibus, a felületek beosztásáról (csak latin fordításban maradt ránk); Porisma (elveszett s tartalma csak Pappus adataiból ismeretes).
