Eulenburg
Eulenburg, régi porosz család, 1. E. Botho Henrik gróf, porosz államférfiu, szül. 1804 dec. 27., megh. 1879 ápril. 17. Porosz állami szolgálatban Königsberg, Stettin és Marienwerderben működött. 1855-58-ig a porosz képviselőház elnöke volt. 1864. az urakházába lépett s 1867. a német birodalmi gyülésbe. - 2. E. Frigyes Albert gróf, porosz államférfiu, szül. 1815 jun. 29., meghalt Schönebergben 1878 márc. 30. A porosz közigazgatás terén kezdette meg pályáját, de 1851. diplomáciai pályára lépett s mint főkonzul Antwerpenbe ment. 1859. a porosz keletázsiai expedicióval Kinába, Japánba és Sziamba utazott s mint meghatalmazott miniszter Japánnal és Kinával kereskedelmi szerződéseket kötött. Visszatérve Európába, 1862 dec. 9. Bismarck elnöklete alatt átvette a belügyminiszteri tárcát, melyet 15 éven keresztül megtartott. A Bismarck által a parlament és a kormány között felidézett küzdelemben erélyesen, sőt tulságos buzgósággal támogatta Bismarckot, mi a parlamentben és az országban népszerütlenné tette. Nagy feladat várt rá 1866 után, midőn a bekebelezett uj tartományokat Slezvig-Holsteint, Hannoverát, Hesszent és Nasszaut közigazgatási tekintetben ujra kellett szervezni. Feladatát általában szerencsésen oldotta meg. Azután hozzáfogott 1872 óta Poroszország közigazgatásának régóta óhajtott reformjához konzervativ alapon és a községek, kerületek és tartományok önkormányzatának lehető kimélésével. Az önkormányzat kiterjesztése a nyugati tartományokra azonban az időközben kitört kulturharc miatt nagy nehézségekbe ütközött, s midőn E. igéretéhez hiven a keleti tartományokban megkezdett reformot egy uj városi szabályrendelet által tovább fejleszteni akarta, Bismarck megtagadta hozzájárulását, mire E. 1878 márc. 31. beadta lemondását. Beszédei össze vannak gyüjtve a Zehn Jahre innerer Politik 1862-72 (Berlin 1872) c. műben. - 3. E. Botho gr., porosz miniszter, szül. 1831 jul. 31. Jogi tanulmányokat folytatott s 1865. a porosz képviselőház, 1867. az északnémet birodalmi gyülés tagja lett. A konzervativ párthoz tartozott, de szeretetreméltó modorával az összes pártok becsülését vivta ki a maga számára s egyideig a ház alelnökének méltóságát is viselte. Miután több magas állami hivatalt viselt, 1878 márc. 31. porosz belügyminiszterré neveztetett ki. Ő dolgozta ki és védelmezte 1878 okt. a birodalmi gyülésben a szocialista törvényt, de a közigazgatás reformjánál Bismarckal összeütközésbe jövén, 1881 februárban beadta lemondását és Nasszau tartományi helytartója lett. midőn 1892 elején a Zedtwitz közoktatásügyi miniszter által kidolgozott klerikális népiskolai törvényjavaslat a Caprivi miniszterium állását nagyon megingatta, s Caprivi a miniszterelnökségről lemondott, II. Vilmos E.-t nevezte ki a porosz miniszterelnökké (1892 márc. 23.). Öt nappal később az említett javaslatot visszavonták. Herfurth miniszter lemondása után E. a belügyi tárcát is elvállalta. Nagyon mérsékelt szabadelvü politikának a szószólója. Jellemzi e tekintetben, hogy az 1882 jan. 4-iki rendeletet, mely az állami tisztviselőknek megparancsolta, hogy a kormánypárt jelöltjeire szavazzanak, Caprivi kivánságára 1893 dec. megujította.
